Mercedes Sosa – „Az Argentína hangja”
Ha a Föld kontinenseinek lenne hangja, akkor Európa hangja lehetne például Mireille Mathieu az ő erős és tiszta, mint a hegyi patak, hangjával. Észak-Amerika „énekelne” Whitney Houston hihetetlen öt oktávnyi szopránnal, míg Afrika a Brenda Fassie „afrikai kisváros Madonna” csengő árnyalataival. Ausztráliát talán sikeresen képviselné Kylie Minogue…
És a Latin-Amerikának is megvan a saját hangja: Mercedes Sosa, az argentin énekesnő, már hat évtizede ez a hang. Ő egy mély, erőteljes drámai kontraltó tulajdonosa és egy egész zenei irányzat megteremtője - a nueva canción.
GYERMEKKOR ÉS IFJÚSÁG: AZ ELSŐ LÉPÉSEK A ZENÉBEN
Az aymara indián törzs népe, akik évszázadok óta élnek az egész latin-amerikai kontinensen, mindig szegények voltak: hagyományos foglalkozásaik még napjainkban is a mezőgazdaság és a szövés maradtak.
Napkeltétől napnyugtáig tartó nehéz munka, hogy legalább néhány peso kerüljön a zsebükbe. Esténként vagy ünnepek alatt a vacsora után dalok a gitárral és táncok, mint a pihenés egyetlen módja, illetve menekülés a kegyetlen valóság elől... Ez volt az életük és mást az aymara indiánok nem ismertek.
Ilyen családban, 1935. július 9-én született egy kislány - napbarnított, fekete hajú, hangos - mint az argentin San Miguel de Tucumán kisvárosból származó szerény paraszt és mosónő más gyermekei. Azonnal két nevet adtak neki a katolicizmus hagyományainak megfelelően - Haydee Mercedes.
Egyébként a kislány teljes nevét ritkán hallotta. A jövő énekest a családi körben Martának hívták: ahogy később emlékezett vissza, ez egyfajta kompromisszum volt a szülei között. A probléma az volt, hogy nem tudták eldönteni, hogyan nevezzék el a lányt - az apja Heidi Mercedes-nek szerette volna elnevezni, míg az anyja inkább Martának hívta volna. Az apa „elfelejtette” az anya által javasolt nevet, amikor elment a gyermekét regisztrálni, és arra kérte, hogy jegyezzék fel azt, amit ő maga akart - Haydee Mercedes. Az anyának pedig csak az maradt, hogy otthon Martának hívja a lányát.
Évtizedekkel később a világ számára ő lett La Negra - így nevezték el a rajongók milliói, a fekete, mint észak, fényűző hajfürtjei miatt.
Mercedes Sosa családja szegény volt, de összetartó. Fáradtságig dolgoztak, de mindig volt idő éneklésre vagy táncra. A kis Marta rendkívül zenélő és plasztikus volt. Már a legfiatalabb éveitől kezdve kiválóan énekelt, és talán nem volt olyan tánc, amely ne sikerült volna neki. A dalokat azonnal és könnyedén megtanulta: elég volt, ha valahol Marta meghallotta a dallamot, és a lány azonnal hibátlanul el tudta énekelni.
És ha nem történt volna egy véletlen sorsváltó esemény, akkor talán mosónővé vált volna, mint az édesanyja, vagy dolgozni ment volna a cukornádültetvényeken, mint az apja. Az ötvenes években, mindössze 15 évesen, Mercedes Sosát megkérték, hogy lépjen fel egy városi rendezvényen, egy megbetegedett résztvevő helyett. A feladat rendkívül felelősségteljes volt, hiszen nem egy könnyed slágerről vagy népdalról volt szó. Az Argentína himnuszát kellett elénekelnie!
Mercedes nemcsak kiválóan teljesítette a feladatot, hanem észrevették, és felkérték, hogy vegyen részt egy énekesversenyen a regionális rádión. Megnyerte a versenyt és ez nem csak tehetségének elismerése volt. Egy másik műsorba is meghívták énekelni. Titokban a családjától elfogadta az ajánlatot. Miért titokban? Más lehetősége nemigen lett volna: Marta szülei rendkívül szigorú katolikusok voltak, akik rendkívül szigorú nézeteket vallottak lányaik nevelésével kapcsolatban.
Az igazság azonban mégis kiderült: az apa véletlenül megtudta, hogy hova annyira gyakran szokott járni a lánya. Egy veszekedés tört ki, mert hol látni, hogy egy tisztességes családból származó lány semmit sem csinál, csak énekelve szórakoztatja az egész várost? De Mercedesnek sikerült magáén állni és a családja végül is engedett.
A szerződés alapján két hónapig fizették neki azért, hogy bizonyos napokon járt a helyi rádió stúdióba énekelni. Ezek voltak Marta első keresetei - most ő is hozott otthon egy kis kenyeret.
Ezután még sok verseny következett, sok győzelemmel, de ez az első mindig különösen emlékezetes volt az énekesnő számára: gyakran visszaemlékezett első sikerére az interjúk és publikációk során.
A SIKER CSÚCSÁN
Az 1950-es évek közepén Latin-Amerikában kezdetét vette egy hosszú időszak, amikor óriási érdeklődés mutatkozott a folklór iránt - a népdalok és táncok iránt. A zenés divatban az argentin tangó ritmusai helyett jöttek az indián dallamok és az ország minden részéről származó munkásdalok.
Mercedes pedig a siker csúcsán találta magát: meghívások sorozatát kapta, hogy részt vegyen koncerteken vagy versenyeken - most már egész Argentína ismerte őt.
Azonban La Negra ekkor még nem tudott teljes mértékben eligazodni a művészi irányában: olyan sokoldalú volt a tehetsége. A döntés meghozatalában segített Oscar Matus nevű zenész, aki hamarosan nemcsak színpadi partnerévé vált, hanem a férje is lett. Az énekesnő a népzene mellett döntött - itt a hangja és tehetsége a legteljesebben bontakozott ki.
Később a duóhoz csatlakozott Armando Gomes költő, aki sok daluk szövegírója lett.
1957-ben Mercedes és Oscar szülők lettek. Fabián nevű fiuk született, aki Mercedes Sosa egyetlen gyermeke lett. Előre szaladva, elmondjuk, hogy néhány év múlva Oscar elhagyta a családot. La Negra később még kétszer házasodott, de fejében többé nem merült fel még egy gyermek szülése.
1959. év lett a fiatal énekesnő szakmai pályafutásának első mérföldköve, amikor sikerült kiadnia az első lemezét - La Voz de la Zafra. A lemez létrehozásában és felvételében a férje, Manuel Oscar Matus is részt vett: itt komponistaként és néhány rész előadójaként szerepelt. A dalok szövegét pedig Armando Gomes írta.
NUEVA CANCIÓN: EGYSZERŰ DALOK A LEGFONTOSABBRÓL
A Latin-Amerika népeinek művészete egyre nagyobb érdeklődést fordított magára, és ezt látva Mercedes elhatározta, hogy létrehoz egy teljesen új irányzatot a zenében. Az énekesnő szándékában volt összekötni a népi dallamok hagyományait és a munkásnegyedek költészetét.
Nueva Canción – így nevezték el ezt a zenei mozgalmat, amely idővel nagyon népszerűvé vált az összes latin-amerikai országban. A romantikus, dallamos kompozíciók az egyszerű, de minden ember számára fontos dolgoknak voltak szentelve: az életnek, a szerelemnek, a jóságnak és a gonoszságnak, a reménynek és a hitnek a jobb jövőbe. A mozgalom úgynevezett himnusza a „Canción Con Todos” (Dal mindenkinek) című dal lett.
Az énekesnő mindig hangsúlyozta, hogy számára az éneklés nem a tehetségről szól, hanem inkább a személyes szükséglet. Magáról azt mondta, hogy ő egy cantora: az, aki nem tud nem énekelni, mert muszáj neki!
Mercedes Sosa repertoárja folyamatosan nőtt. A népdalok mellett megjelentek olyan kompozíciók is, amelyek a XX. század legnagyobb latin-amerikai költők verseire készültek: Victoria Parra, Pablo Neruda és Milton Nascimento.
VILÁGSIKER ÉS SZÁMŰZETÉS
Mercedes Sosa dalai rövid idő alatt világszerte elismertté váltak. Az énekesnő koncerteinek menetrendje rendkívül sűrűvé vált: egyre kevesebb ideje maradt arra, hogy egyszerűen csak otthon legyen. A koncertjei teli koncerttermeket gyűjtöttek nemcsak Argentínában, hanem Chilében, Venezuelában, Brazíliában és a kontinens más országaiban is.
Egymás után több album jelent meg: csak az 1959 és 1969 között tíz album készült.
A hetvenes évek Latin-Amerikában több ország számára a legnehezebb kihívásokat hoztak. 1973-ban Augusto Pinochet átvette a hatalmat Chilében és az országban évtizedekig tartó katonai diktatúra kezdődött. Megkezdődtek a tömeges letartóztatások az intelligencia, költők és énekesek ellen, vagyis azok ellen, akik nem tudtak hallgatni. Ugyanebben az évben, szeptemberben brutálisan meggyilkolták a chilei énekest, Víctor Jara-t. Ő is a Nueva Canción mozgalom tagja volt - az argentin énekesnő követője és híve.
Mercedes Sosa úgy döntött, hogy nem lép fel Chilében, amíg az országot kivégzők irányítják. Csak a 90-es években tért vissza koncertkörútra ide, a Pinochet lemondása után.
Hasonló kihívás, méghozzá egy katonai puccs, érte Argentínát is. Amíg az országban viszonylag nyugodt volt a helyzet, Mercedes Sosa folytatta a sok fellépést. Kiterjedt a latin-amerikai kontinensen túlra is, és első koncerteket adott Európában.
A La Negra fellépése Barcelonában 1975-ben igazi szenzációt okozott az elkényeztetett spanyol közönség körében: minden koncertje teltházas volt. Ezután jöttek Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok és számos más ország és város, amelyek között Budapest is volt, felkerültek a koncertlistára. Mindenhol üdvözölték és tapsokkal kísérték el az énekesnőt.
1976-ban Argentínában véget ért a békés élet: Jorge Videla vette át a hatalmat, aki ugyanarra az útra lépett, mint Augusto Pinochet. Elkezdődött az intelligencia és a művészek üldözése.
A helyzet Mercedes Sosát is érintett lett: a koncertjei tilalom alá kerültek, a lemezeit pedig kivonták a forgalomból. Azonban neki nem hiányzott a bátorsága és minden ellenére nem hagyta el Argentínát, gyakorlatilag titkos életet kezdett élni.
Éppen egy ilyen földalatti koncert közben tartóztatták le Mercedes-t, és teljesen megtiltották neki énekelni, viszont börtönbe valami okból nem zárták. Elhagyta Argentínát és Európába költözött, méghozzá azért is, mert otthon már semmi sem tartotta vissza - 1978-ban elhunyt a második férje.
Franciaországban Mercedes végre teljes erővel tudott dolgozni: 1979 és 1980 között egyszerre hét új albuma jelent meg. A hazájában, ahol még mindig Videla diktatúrája virágzott, az összes lemezt kemény cenzúrának vetették alá: csak néhány dal jutott el a hallgatókhoz.
1982-ben az énekesnő visszatért Argentínába, amikor a diktátor hatalma már a bukás utolsó napjait élte. Azoknak, akik éveken át üldözték Mercedes Sosát, most már nem volt idejük rá - saját maguk megmentésével foglalkoztak.
Ezért Mercedes Sosa egy sor várt koncertet adott, majd azonnal elhagyta az országot, mert talán nem akarta kockáztatni a sorsát. Egy egész évnyi turnén töltött Brazíliában és Spanyolországban. Csak 1983-ban, amikor a diktatúra végleg megbukott, és Raul Alfonsin polgári demokratikus kormánya került hatalomra, tért vissza végleg Argentínába.
Azóta egészen a haláláig állandóan Argentínában élt, csak időről időre utazott turnézni és részt venni különféle koncerteken.
A 80-AS ÉS 00-ES ÉVEK ALKOTÁSAI
Mercedes Sosa a múlt század 80-as éveiben érte el művészi csúcspontját. Tíz év alatt 17 szólóalbum készült, amelyeken egyedül vagy más ismert előadókkal együtt dolgozott.
Valódi kortárs sztárokkal énekelt: Luciano Pavarotti, Andrea Bocelli, Francesco Battiato, Shakira, Sting és sok más. A velük való együttműködés lehetőséget adott Mercedes lenyűgöző tehetségének váratlan oldalainak megmutatására. Sikerült kipróbálnia magát különböző műfajokban, olyan stílusokban, mint a rock, pop és opera.
Már nagyon betegen az énekesnő továbbra is folytatta a koncertezést és turnézást. A new yorki Lincoln Központban és a párizsi Théâtre Mogadorban tapsoltak neki, csodálatos hangja szólt a Vatikán Sixtusi-kápolnájában is...
A 2000-es évek kezdetét La Negra sikere folytatásaként éli meg: 2002-ben sikeresen lezajlottak az összes tervezett koncertjei a Carnegie Hall-ban (New York) és a római Colosseumban.
2008-ban, egy évvel a halála előtt, Mercedest felkérték, hogy készítsen filmzenét a „Che” című filmhez, amely Ernesto „Che” Guevarra, az argentin forradalmár életének és sorsának szentelt. Ez lett a Balderrama című dal.
Csodálatos, hogy ez a nő mindenre talált erőt: sikerült összeegyeztetnie énekesi tevékenységét és nagy közéleti munkáját. Néhány évig a Latin-Amerika országaiban a UNICEF jószolgálati nagykövete volt, és jelentős munkát végzett az emberi jogokért folytatott harc terén.
Hazájában, az argentin Tucumánban, Mercedes Sosa a helyi egyetem tiszteletbeli doktorává vált. Számos más kitüntetése is volt az évek során a humanitárius missziókban való részvételért. Nagyszerű ember volt ez a szerény nő a gitárral...
NE SÍRJ ÉRTEM, ARGENTÍNA…
Mercedes meghalt 2009. október 4-én. A sors kegyetlen iróniája, hogy éppen Victoria Parra költőnő születésnapján történt, akinek verseit Mercedes olyannyira szerette. „Többszervi elégtelenség” - így magyarázták meg az orvosok Latin-Amerika Hangjának halálát.
Ez azt jelentette, hogy La Negra teljesen odaadta magát a művészetnek és az embereknek, kinek jogokért annyi évig küzdött és harcolt, figyelmen kívül hagyva saját egészségét.
Ezrek jöttek búcsút venni Mercedes Sosatól: három napig sorban álltak az emberek a Nemzeti Kongresszus Palotájában, akik nem csak Buenos Airesből, hanem az Argentínában található legtávolabbi helyekről jöttek ide. A latin-amerikai országok elnökei is elbúcsúztak tőle: Cristina Kirchner, Hugo Chávez, Verónica Heredia, Luis da Silva is közöttük voltak.
Végrendeletében az énekesnő azt kérte, hogy ne temessék el testét, hanem hamvaszttassák el és szórják szét az Argentína három kedvenc városa felett - Tucumán felett, mert ott töltötte gyermekkorát és ifjúságát, Mendoza felett, mert ott kezdődött énekesi karrierje, és itt született fia, Fabián, Buenos Aires felett pedig azért, mert itt élte élete hátralévő részét.
Mercedest nem felejtették el, még ma sem. 2011-ben Buenos Airesben megnyílt a Mercedes Múzeum, amit napjainkban is fia, Fabián vezet. Tucumánban és La Plata városában emlékmű áll a nagyszerű énekesnő tiszteletére, és tucatnyi utcát nevezték el róla különböző városokban.
La Negra dalai nem csupán saját előadásában szólnak. A világ sztárjai is éneklik legjobb kompozícióit: a „Gracias La Vida” Shakira, Laura Pausini, Alejandro Sanz előadásában csodásan szól, míg az „Alfonsina y el Mar” új hangzással szól Lara Fabian előadásában. Az argentin énekesnő tucatnyi másik dalát lehet hallani filmekben és különböző nemzetközi népzenei fesztiválokon. A világ emlékszik erre a mély és erőteljes hangra.
DISZKOGRAFIA
Mercedes élete során 173 albumot adta ki - szóló és más neves előadókkal közös felvételeket egyaránt. Halála után további 12 lemez látott napvilágot emlékére:
1959
Canta Mercedes Sosa/La voz de la zafra
1965
Canciones con fundamento
Romance de la muerte de Juan Lavalle
1966
Yo no canto por cantar
Hermano
1967
Para cantarle a mi gente
1968
Con sabor a Mercedes Sosa
1969
Mujeres argentinas
Gracias a la vida / Te recuerdo Amanda
Cosquín 69 (Obra colectiva)
1970
Navidad con Mercedes Sosa
El grito de la tierra
El Santo de la Espada (B.S.O)
1971
Homenaje a Violeta Parra
La diablera
Güemes (B.S.O) (Ariel Ramírez)
1972
Hasta la victoria
Cantata Sudamericana
Argentina canta así Vol. III (Obra colectiva)
Aquí Cosquín 72 (Obra colectiva)
1973
Traigo un pueblo en mi voz
Argentina '72 (Obra colectiva)
América joven, vol II (César Isella)
Si se calla el cantor / Guitarra de medianoche (Mercedes Sosa - Horacio Guarany)
Ahora y aquí (Los Arroyeños)
1974
Canción de lejos
Argentina canta así Vol. IV (Obra colectiva)
Recital al cantor (Mercedes Sosa - Horacio Guarany)
1975
A que florezca mi pueblo
Niño de mañana
1976
En dirección del viento
Geraes (Milton Nascimento)
Marrón
1977
Mercedes Sosa interpreta a Atahualpa Yupanqui
O Cio da terra
1979
Serenata para la tierra de uno (versión argentina)
Serenata para la tierra de uno (Mercedes Sosa)
1980
A quién doy
Sentinela (Milton Nascimento)
Gravado ao vivo no Brasil
1981
Traduzir-se (Raimundo Fagner)
1982
Mercedes Sosa en Argentina
Voices of Freedom Concert (Serenata Guayanesa - Hernán Gamboa - Mercedes Sosa)
1983
Abril en Managua (Obra colectiva)
Mercedes Sosa '83
Como un pájaro libre
Recital
Homenaje a Picasso (Obra colectiva)
Escondo mis ojos al sol (Nito Mestre)
Si se calla el cantor (Mercedes Sosa y Gloria Martín)
1984
¿Será posible el sur?
La mémoire chantée de Régine Mellac (Obra colectiva)
14. Festival des politischen Liedes (Obra colectiva)
Los grandes en vivo (Obra colectiva)
Kleiton y Kledir en español (Kleiton y Kledir)
Gaudério (Raúl Ellwanger)
1985
Querido Pablo (Pablo Milanés)
Corazón Americano (Mercedes Sosa - León Gieco - Milton Nascimento)
Vengo a ofrecer mi corazón
1986
Mercedes Sosa ´86
Taki Ongoy (Víctor Heredia)
La paz del mundo comienza en Centroamérica - Olof Palme in memoriam (Obra colectiva)
La cuca del hombre (Raul Ellwanger)
Beth (Beth Carvalho)
Si me voy antes que vos (Jaime Roos)
1987
Mercedes Sosa ´87
17. Festival des politischen Liedes (Obra colectiva)
1988
Amigos míos
Bienvenido (Tomás González)
La Negra
1989
Diamonds & rust in the bullring (Joan Baez)
Corazón libre (Rafael Amor)
1990
Coincidencias (Alberto Cortez)
En vivo en Europa
Singer in the storm (Holly Near)
17 songs (Maria Farantouri)
1991
De mí
En tiempo real (Julia Zenko)
El verano del potro (BSO) (Obra colectiva)
1992
El amor después del amor (Fito Páez)
Tango Canción (Horacio Molina)
En vivo 92 (Víctor Heredia)
1993
30 años
Sino
Homenaje a Jorge Cafrune (Obra colectiva)
Otro sueño (Gabriel Ogando)
Ramírez x Ramírez (Facundo Ramírez)
El caso María Soledad (BSO) (Osvaldo Montes)
1994
Gestos de amor
Convivencia (B.S.O.) (Obra colectiva)
Señora cuénteme (Gian Marco)
Rock gitano (Pata negra)
Canción con todos... sus amigos (Gonzalo Rei)
1995
Oro
Juntando almas II: La memoria del tiempo (Lito Vitale)
Borrando fronteras (Peteco Carabajal)
Concerto di Natale (Obra colectiva)
1996
Todas las voces todas 1 (Obra colectiva)
Todas las voces todas 4 (Obra colectiva)
Escondido en mi país
Nana latina (Nana Mouskouri)
Chiapas (Obra colectiva)
Historias populares (Peteco Carabajal)
1997
Alta Fidelidad
Argentina mía (Jairo)
Consagrados en Cosquín Vol. 1 (Obra colectiva)
Consagrados en Cosquín Vol. 2 (Obra colectiva)
Orozco (León Gieco)
1998
Lo que me costó el amor de Laura (Alejandro Dolina)
Pampa del indio (Obra colectiva)
Al despertar
Algo más de amor (Francis Cabrel)
19 nombres de mujer (Los Sabandeños)
La historia esta vol. 6 (León Gieco)
Homenaje a Osvaldo Avena (Obra colectiva)
Cuerpo y alma (Pedro Aznar)
Spicy (Lagos - González - Lapouble Trío)
Monedas de sol (Chacho Muller)
1999
María (María Graña)
Eterno Buenos Aires (Rodolfo Mederos)
Armando Tejada Gómez (Obra colectiva)
Honrar la vida (Obra colectiva)
Cuando es preciso (María Soledad Gamboa)
2000
Todos somos Chalchaleros (Los Chalchaleros)
Misa Criolla
Desde adentro (Dúo Coplanacu)
Amor (Rafael Amor)
Caja de música (Pedro Aznar)
En vivo 2 (Víctor Heredia)
Chamamé crudo (Chango Spasiuk)
2001
Yo tengo tantos hermanos. Homenaje a Yupanqui (Obra colectiva)
Canción para Vieques (Obra colectiva)
Cosas del corazón (Abel Pintos)
Sí (Detrás de las paredes) (Sui generis)
Flores y ayuno (Claudio Sosa)
Hierro forjado (Franco Battiato)
Sueños (Natalia Barrionuevo)
Canciones blindadas (Piero)
Stis Gitonies Tou Notou (Apurimac)
Cordobés y argentino (Pablo Almirón)
2002
Acústico
Tierra contada (Federico de la Vega)
Razones (Ricardo Flecha)
2003
Argentina quiere cantar (Víctor Heredia - Mercedes Sosa - León Gieco)
Chango sin arreglo (Chango Farías Gómez)
Viento que vino del sur (Ricardo "Chiqui" Pereyra)
2004
País (Coqui Sosa)
Parking Completo (David Broza)
La noche final (Los Chalchaleros)
O melhor de Mercedes Sosa
2005
Corazón libre
El canto de los Karaí (Ricardo Flecha)
Argentina Jazz (Cordoba Reunion)
En vivo en el Teatro Ópera (Mariano Mores)
Tiernamente amigos (Víctor Heredia)
2007
Sueños de un hombre despierto (Ismael Serrano)
Gracias a la vida (Guadalupe Pineda)
Almas en el viento (Juan Carlos Cambas)
2008
Gieco Querido! Cantando al León Vol. 1 (Obra colectiva)
Shake away (Lila Downs)
Igual a mi corazón (Liliana Herrero)
Pulpa (Orozco - Barrientos)
Piel y barro (Sebastián Garay)
Valses, zambas y... Travesuras (Silvia Pacheco)
Campeiros Vol 2 (Luiz Carlos Borges e Mauro Ferreira)
2009
Cantora 1
Cantora 2
Cantora (versión internacional)
Canción con todos
Tangentes (Alberto Rojo)
Folklore (Orquesta nacional de música argentina Juan de Dios Filiberto)
Yo vengo a ofrecer mi corazón (Anna Saeki)
2010
Deja la vida volar, en gira
El hijo del jornalero (Motta Luna)
2011
Censurada
Otro cantar (Teresa Parodi)
2013
Siempre en ti
Nunca mires atrás (Motta Luna)
Romance de la Luna Tucumana (Diego el Cigala)
En vivo
2014
Ángel
Antología desordenada (Joan Manuel Serrat)
2015
Lucerito
30 años (Procanto Popular)
A lemezcímek után zárójelben fel van tüntetve, hogy kivel együtt készített a dalokat: az énekesnővel a legismertebb latin-amerikai előadók dolgoztak együtt. Ezen kívül az „Obra colectiva” jelölés azt jelenti, hogy ezek gyűjteményes albumok.
