Svájc

Általános információk

Svájc egy kis alpesi szárazföldi államszövetség, amelynek nincsenek tengerpartjai, ami azonban nem akadályozza meg abban, hogy jól fejlett kereskedelmi flottát tartson fenn – a legnagyobbat a szárazföldi országok közül. Területének több mint fele hegyvidéken – az Alpokban és a Jura-hegységben – fekszik. A többi része fennsík.

Franciaországgal, Németországgal, Olaszországgal és Ausztriával határos, és sokféle kulturális és nyelvi hagyományt ötvöz: francia, német, olasz és romans nyelveket beszélnek itt. A főváros, Bern híres történelmi központjáról, amely az UNESCO Világörökség listáján szerepel, a legnagyobb városok, Zürich és Genf pedig nemzetközi pénzügyi és diplomáciai központok.

Az ország fenntartja semlegességét, ami a globális diplomácia fontos közvetítőjévé tette. Svájc emellett számos nemzetközi szervezet központja, köztük a Vöröskereszt és az ENSZ székhelye Genfben. Gazdasága az egyik legstabilabb a világon, és híres a megbízható bankrendszeréről, kiváló minőségű óráiról és csokoládéjáról. Természeti kincsei és lélegzetelállító tájai népszerű turisztikai célponttá teszik, a helyiek aktív életmódja pedig tovább növeli az ország egészséges vonzerejét.

Történelme

Svájc a világtérképen való megjelenését a kelta törzseknek, a helvéteknek és a rómaiaknak köszönheti, akik később meghódították az országot. A római uralom eredményeként jöttek létre az első, ma is létező városok: Genf, Lausanne, Zürich és Bázel. Mai történelmük több ezer évre nyúlik vissza.

Később az ország többször is gazdát cserélt: a rómaiakat a burgundok, majd az alemannok, végül a frankok váltották fel. A középkorban Svájc sokáig több erőtlen királyságra osztott terület maradt, amelyek időnként az új birodalom alapítójának, Nagy Károly császárnak a fiaira szálltak.

Csak a 11. században jött létre a Svájci Szövetség, a szabad városok egyesülete, amely fokozatosan terjeszkedett és erősödött. A Szent Római Birodalom ellen megnyert több háború nemcsak a szövetség tulajdonképpeni függetlenségéhez vezetett, hanem megalapozta a semlegesség politikáját is, amelyet Svájc mind a mai napig fenntart.

Semleges státuszát 1815-ben hivatalosan is megerősítették.

Aztán jött a reformáció és az azt követő vallási és polgárháborúk. Svájc kettészakadt: egyik része katolikusnak, a másik protestánsnak vallotta magát. Az ország nyugati részén fekvő kantonok a protestánsokkal szimpatizáltak leginkább. Egész hugenotta dinasztiák menekültek ide Európa különböző részeiről, ahol a katolikusok üldözték őket.

A bevándorlók között sok ékszerész, órásmester és bankár volt, és így kezdett kialakulni Svájc gazdasági fejlődésének fő szakosodása, amely a mai napig is megmaradt.

További évszázadokba telt, amíg kísérletezni kezdtek az ország szövetségi rendszerének eltörlésével és a köztársaság létrehozásával, Svájc konföderációs státuszának visszaállításával és az összes államhatalmi egység létrehozásával.

1848-ban az ország alkotmányt fogadott el, létrehozta a kétkamarás szövetségi gyűlést és szövetségi tanácsot, valamint a legfelsőbb bíróságot. Az ország 1850 óta Svájci Konföderáció néven ismert – ahogyan ma is.

Népesség, nyelv és pénznem

A nemzeti valuta a svájci frank. A mai napig ez a hivatalos fizetőeszköz nem csak Svájcban, hanem a szomszédos Liechtensteinben is.

A konföderációban négy hivatalos nyelv van. A francia, a német és az olasz szövetségi nyelvi státusszal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy az egész országban kötelező a használatuk. A romans (rétoromán) nyelvet csak a 39 000 lakosú Graubünden kanton területén beszélik. Ezt is hivatalos nyelvként ismerik el, de csak regionális státusza van.

A Svájci Konföderáció 26 kantonból áll, ahol 8,5 millió ember él, akiknek egynegyede bevándorló a világ minden tájáról.

Svájcnak még mindig nincs egyetlen fővárosa, bár az ország közepén fekvő azonos nevű kanton fő városa Bern, tulajdonképpen ellátja a főváros funkcióit. Mintegy 140 ezer lakos él itt: többnyire német nyelvű svájciak, valamint bevándorlók Németországból és Olaszországból. További nagyobb városok: Zürich, Lausanne, Bázel, Genf.

Éghajlata

Svájc éghajlata mérsékelten kontinentális, de a bonyolult domborzati viszonyok és a magassági különbségek miatt az országon belül jelentősen változik. Az alacsonyan fekvő területeken, például Zürichben és Genfben enyhe az éghajlat, meleg nyarakkal (átlaghőmérséklet +18 és +28 °C között) és hűvös telekkel (átlaghőmérséklet 0 °C körül). A hegyvidéki területeken viszont, különösen az Alpokban, zordabb az éghajlat, a téli hőmérséklet gyakran -10°C alá süllyed, és a hó az év akár hat hónapjában is megmaradhat.

Hogyan juthatunk el oda?

Svájcot csak Ausztria választja el Magyarországtól, de a távolság nem kicsi, mert meg kell kerülni az Alpokat és áthaladni Németországon. Budapestről Zürichbe kb. 1000 km az út. Itt röviden bemutatjuk, hogyan lehet autóval, busszal, vonattal és repülővel utazni a konföderációba.

• Budapestről autóval az út valamelyik keleti kantonba kb. 10 órát vesz igénybe. Ha autóval szeretné bejárni az országot, svájci matricára lesz szüksége, de ott csak 1 éves matricák vannak – ezek 40 svájci frankba kerülnek.
• A Flixbus buszok naponta többször, 1-2 átszállással vagy anélkül szállítanak utasokat Budapestről Svájc különböző városaiba. Indulás innen – Népliget, Kelenföld, Mexikói út. Egy jegy Bernbe 28 és 42 ezer forint, Bázelbe 21 és 31 ezer, Zürichbe pedig 20 és 24 ezer forint közötti összegbe kerül. Az ár attól függ, milyen időpontban tervezi az utazást. Az út 14-30 órát vesz igénybe.
• Az egyik legkényelmesebb mód – a közvetlen vonat. Egy nappali vonatjegy 22 000 és 29 600 forint közötti összegbe kerül, az érkezési várostól függően (Zürich, Luzern, Bázel, Bern, Genf). Az éjszakai vonatjegy 11 600 és 87 600 forint közötti összegbe kerül, kocsikategóriától és fülkétől függően. A gyermekek kedvezményt kapnak.
• A repülőút Budapestről vagy Debrecenből két órát vesz igénybe. A jegyárak 11 000 forinttól kezdődnek, a dátumtól, a légitársaságtól és a várostól függően, ahová a leszállást tervezi. Rengeteg lehetőség van minden igénynek és pénztárcának kielégítésére.

Hol szálljunk meg?

Svájcban – mint talán sehol máshol Európában – a nyaralás helyszínének kiválasztásakor nem csak az utazás célja, hanem a költségvetés is fontos. Azok a turisták, akiknek nem túlságosan szűkösek a lehetőségeik, általában Zürichbe, Genfbe vagy olyan drága üdülőhelyekre mennek, mint Zermatt vagy St. Moritz. Azok pedig, akik túl sok kiadás nélkül szeretnék megismerni Svájcot, olyan határvárosokat választanak, mint a Németországgal és Franciaországgal szomszédos Bázel, vagy az Olaszországhoz közeli Lugano – ami egy hangulatos városka.

Összehasonlításképpen: a zürichi vagy berni szállodákban a szobák éjszakánként legalább 100 euróba kerülnek, de Bázelben ugyanilyen szobát már éjszakánként 30-40 euróért is ki lehet bérelni.

Ugyanez vonatkozik az étkezésre is: egy nagyvárosi étteremben a minimális csekk 30 euróba kerül - és ez alkohol nélkül – míg valahol Luganóban az ebéd fele ennyibe kerül. A harapnivalók pedig még olcsóbbak lesznek – körülbelül 5 euró.

Luzern az „arany középút”. Az árak itt nem túl magasak, de innen mindössze egy óra alatt el lehet jutni Zürichbe – kirándulni.

Íme néhány svájci szállodai lehetőség:

1. A Waldhotel Unspunnen egy kétcsillagos hotel Interlaken városában. A parkolás és a wifi ingyenes. A szobák családiasak és tiszták.

2. A Primestay Schweiz AG – egy kedvező árú szálloda Zürich közelében. Világos szobák saját fürdőszobákkal, wifivel.

3. A Green Marmot Capsule Hotel Zürich egy kapszulahotel Zürichben. Minimális kényelem, közös fürdőszobák, de a kiszolgálás nagyon jó. A szálloda a Limmat folyó közelében található.

4. Restaurant & Hostel Rendez-vous – egy szálloda egy nagyszerű étteremmel Bern közelében. Közvetlenül az Oeschinen-tó melletti kabinos felvonó közelében található. Magas szintű kiszolgálás, jó elhelyezkedés.

5. Jugendherberge Lugano – egy ifjúsági szálló Luganóban. Vannak közös és privát szobák, van medence és konyha. Az ár tartalmazza a reggelit is.

Egy másik lehetőség a svájci szállásbérlésre az, ha egy családtól bérel szobát. Svájcban a lakás- és háztulajdonosok gyakran nem csak szállást, hanem olcsó étkezést és akár városnézést is kínálnak.

Az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált a Serviced Apartments szolgáltatás, amely lakásokat kínál rövid távú bérlés céljából. Ezek svájci viszonylatban kicsik – mindössze kb. 40 négyzetméteresek – de ennek következtében a bérlésük sokkal olcsóbb lesz, mint egy szállodai szobáé.

Mit nézzünk meg?

Svájc természete, hegyei és építészete az, ami azonnal megragadja mindazokat, akik először látogatnak el ide. Még azok is, akik gyakran keresik fel ezt az áldott helyet, minden alkalommal találnak valami újat.

Ha úgy képzeli el, hogy csak egy hete van arra, hogy meglepődjön és élvezze a Svájcban töltött időt, akkor íme nyolc olyan hely, amely nélkül az utazás varázsának legalább a felét veszíti el.

1. A Rajna-vízesés

   A huszonhárom méteres vízesés, az egész európai kontinens leghatalmasabb és leglátványosabb vízesése mintegy 15 000 évvel ezelőtt keletkezett Észak-Svájcban, Zürich közelében.

   A kényelmes kilátóteraszokról különösen fenséges a kilátás. Onnan láthatja az erdők között hömpölygő ősi és fenséges Rajna vizét. A vízesés közelében két további látnivaló is található: Wörth és Laufen ősi várai a mai napig őrzik a középkor szellemét és a lovagi romantikát.

2. A Genfi-tó

   Európa legnagyobb tava minden további nélkül tengernek is nevezhető. A helyi hajózásban nemcsak turistacsónakok és motorcsónakok, hanem teljes értékű hajók is részt vesznek. Különösen érdekes a belle epoque flotta – nyolc felújított és kirándulásokra vízre bocsátott kerekes gőzhajó. A programban hagyományos és gasztronómiai körutazások, valamint Genf városnézése a víz felől is szerepelnek.

3. Chillon vára

   A Genfi-tó körüli túrára indulva kevesen mondanak le arról az élményről, hogy meglátogassanak egy IX. században épült ősi várat. Egykor hercegi rezidencia és erődítmény volt, amelynek földrajzi fekvéséből adódóan a Szent Bernát úton fontos gazdasági és stratégiai szerepe volt. Később a várból felügyelhették a Genfi-tó és a tó menti út forgalmát, valamint vámokat szabhattak ki az ott áthaladó árurakományokra.

   Ma a Chillon-vár a Genfi-tó partjáról vízi úton közelíthető meg. Teljesen felújították, és számos termében a középkori használati tárgyak és bútorok számos példánya található.

4. Ballenberg

   Szeretne meglátogatni egy igazi svájci falut, ahol ötven évvel ezelőtt megállt az idő? Akkor el kell jönnie Ballenbergbe, a vidéki élet szabadtéri múzeumába. Ezt olyan gondviselő svájci emberek keze hozta létre, akiknek egykor nem volt szívük lerombolni régi házaikat, hogy újakat építsenek. Ezeknek az embereknek sikerült szétszedniük, elszállítaniuk, majd újra összerakniuk a házakat a melléképületekkel együtt, hogy megőrizzék a vidéki régiség varázsát.

   Kezdetben 16 ilyen ház volt, de a régi épületek átköltöztetésének ötletét az egész ország támogatását váltotta ki, és a ballenbergi faluból végül egy egész múzeumkomplexum lett. Ma már több mint száz, valamennyi kantonból hozott ház található a területen.

5. Az ősi Zürich

   Az óváros utcái, amelyek közül sokat a X-XI. században építettek, középkori házak csúcsos tetőkkel, virágcserepek az ablakokon függöny nélkül - mindez Zürich, Európa egyik legrégebbi és legszebb városai közé tartozik.

   Kezdje zürichi városnézését a Paradeplatz és a Burkliplatz terekkel. Az első különösen szép karácsony előtt, amikor az ünnepek kezdetén az ajándéktárgyak és édességek vására zajlik. A másodikat minden európai bulirajongó úgy ismeri, mint a látványos koncertek helyszínét.

   A város egyik leglátványosabb nevezetessége a Szent Péter-templom. Híres a tornyán található óralapjáról – ez az óra a legnagyobb Európában. A vallási kultúrák rajongóinak érdemes meglátogatniuk a Fraumünster-templomot, amely egy működő katolikus templom, valamint a Grossmünster férfi-kolostort is.

Zürich kötelező látnivalói közé tartozik a városháza és a Bahnhofstrasse, amely a világ legdrágább üzleteinek és butikjainak utcája. A Langstrasse pedig fűszerezi a tekintélyes város portréját – ez a híres amszterdami piroslámpás negyed, a De Wallen analógja.

Mit együnk?

A svájci konyha öt szomszédos ország kulináris hagyományainak sokoldalú keveréke. Olaszországból a polentát és a rizottót, a jellegzetes lombard ételeket, Németországból és Ausztriából a sűrű leveseket, kolbászokat és egyszerű, de finom süteményeket kapta. Franciaországtól pedig a híres mártásokat, ínyenc hús- és halételeket kölcsönözte az ország. A svájciaknak azonban saját receptjeik is vannak, amelyeket az egész világon ismernek.

A vitathatatlan listavezető itt a sajtos fondue, amelyet Vaud kantonban találtak fel. Többféle sajtot olvasztanak meg egy speciális lábasban, a sajtkeverékhez fokhagymát, fűszereket és egy pohár kirschet is adnak, miután speciális edényekben sütik meg – és már kész is az aromás keverék. Fogyasztása egyszerű: kenyérszeleteket, zöldségeket, burgonyaszeleteket mártogathatunk a forró főzetbe, és azonnal el is fogyasztjuk. A nagy társaság számára tökéletes fogást nem csak a fondue szülőhazájában – Lausanne-ban – hanem bármelyik svájci étteremben is megtalálhatja: annyira népszerű a svájciak körében.

Graubündenben tudnak egy-két trükköt a húskülönlegességekről. A sör és a szeszes italok mellé snackként felszolgált szárított marhahús szeletek különösen ízletesek.

A Genfi-tó partján lévő kávézókban feltétlenül kóstolja meg a helyi specialitást – a sügérfilét, Wallis kantonban pedig a furcsa nevű „Kolera” süteményt sütik. Ezt a helyi háziasszonyok találták ki kétségbeesésükben, amikor a kolerajárvány tombolt ezeken a vidékeken, és meg kellett találniuk a módját annak, hogy családjukat minél táplálóbban és olcsóbban etethessék. A járvány már régen elmúlt, de a különleges recept megmaradt: a süteményt itt még mindig burgonyából, almából és sajtból sütik.

Érdemes megkóstolni a röschti-t, a mi lapcsánkánk svájci megfelelőjét. Az étel reszelt burgonyából készül, amely minden recept alapját képezi. Minden egyes régióban a saját változatát tálalják: Bázelben például sok hagymát adnak a burgonyás masszához, míg más vidékeken a receptek sajtot, bacont, fűszernövényeket, sőt almát is tartalmazhatnak. Akárhogy is, az eredmény egy aranysárga, ropogós héjú krumpli szelet – egyszerű és laktató étel az egész család számára.

Akárcsak Németországban, az emberek itt is imádják a sört – egy üveg világos lager sör szinte minden alkalommal nélkülözhetetlen fogyasztási cikk, amikor a legközelebbi szupermarketbe lép az ember. Az itteniek bort is isznak – az Olaszországhoz való közelség hatása ebben is érezhető. A legnépszerűbbek a helyi fajták: a fehér Fendant, az évjáratos vörös és rozé borok.

A svájci éttermek étlapján az erős italokat a kirsch képviseli – a cseresznyepálinka és a körtepálinka. Érdekes, hogy az alkohol kivitele az országból nincs korlátozva: ha kell, akár ládaszámra is viheti.

A legfontosabb svájci italnak azonban semmi köze az alkoholhoz. Ez a forró csokoládé – az alpesi ország nemzeti büszkesége. Sűrű, illatos és nagyon édes – egy alkalommal egy kis csészénél többet nem lehet meginni – de azért mennyire finom!

Általában véve a svájciak különlegesen viszonyulnak a csokoládéhoz - tisztelettel és megbecsüléssel. Soha nem fukarkodnak a receptekkel és a technológiával, hogy olyan finom csemegét hozzanak létre, amely elolvad a szánkban. Mindössze nagyjából ötezer ember foglalkozik csokoládégyártással, ami a teljes lakosság alig több mint fél százaléka, de ezek az emberek 2 milliárd frankot hoznak az államkasszába.

Itt mindenki eszik csokoládét – mindig és bármilyen alkalomból, és a csokoládés desszertek száma megszámlálhatatlan és felfoghatatlan. Bármelyik város minden sarkán van egy kávézó vagy cukrászda, amelynek illata bejárja a környéket. Ezek a helyek sohasem üresek. A csokoládé táblás, dobozos, bonbonos, fekete, tejes, fehér, adalékanyagokkal és anélkül – a legjobb szuvenír Svájcból, amely még a legelszántabb aszkétát sem hagyja hidegen.

Svájc a természeti szépség és a modern fejlődés harmonikus kombinációja, amellyel a világ minden tájáról vonzza a turistákat. Híres a stabilitásáról, magas életminőségéről és kulturális sokszínűségéről. Az ország gazdag élményt nyújt a látogatóknak, és továbbra is az európai megbízhatóság és innováció szimbóluma marad.

GYIK