Uruguayi peso

A valuta története

Uruguay azon nyolc latin-amerikai ország egyike, ahol a nemzeti valuta neve megegyezik: peso. Ennek oka, hogy mindannyian Spanyolország gyarmatai voltak a XVI-XIX. században – abban a királyságban, ahol egészen 2002-ig a peso, majd később a peseta volt forgalomban. Maga a peso (“darab”, “rész”) eredetileg a középkor óta használatos spanyol súlymérték volt. Ez adta a nevét az első ezüstérméknek is, amelyeket a Dél-Amerika bányáiból származó ezüstből vertek, és amelyeket a királyság minden gyarmatán elterjesztettek.

A gyarmatosítást megelőző időszakban, amikor Uruguay területén még csak indián törzsek éltek, a pénz fogalmát nem ismerték. A cserekereskedelem volt elterjedt: gabonával, háziállatok húsával, zöldségekkel és más árukkal kereskedtek. A konkvisztádorok voltak az elsők, akik magukkal hoztak Dél-Amerika földjére nemcsak kardokat és arkebúzokat, hanem pénzzel megtömött, vastag erszényeket is. Ezek reálok, pesók, ezcudók, piaszterek voltak – ezüstérmék, amelyek eleinte kizárólag külföldről érkeztek: ám hamarosan a gyarmat adminisztrációja helyben is megszervezte a pénzverést a kifejezetten erre a célra épített pénzverdékben. A gyarmati pénzek több mint 300 évig voltak forgalomban.

1810 és 1826 között Dél-Amerika teljes területén népfelszabadító felkelések és forradalmak söpörtek végig, amelyek eredményeként a kontinens térképén több köztársaság is megjelent. Ezek között volt az 1825-ben függetlenné vált Uruguayi Keleti Köztársaság is. A függetlenség ellenére Uruguayban még hosszú éveken át különféle országok valutáit használták a pénzügyi elszámolásokhoz: spanyol piasztereket, portugál ezcudókat, brit fontokat, brazil reálokat, argentin pesókat. Ez a pénzügyi káosz több mint 70 évig tartott, annak ellenére, hogy 1829-ben betiltották a bronzérmék behozatalát, valamint a fiatal köztársaság kormánya számos egyéb ellenintézkedést is bevezetett.

Uruguay első saját érméinek sorozatát 1840-ben verték egy magánkézben lévő fegyverkovács műhelyben, de már három évvel később megnyílt az ország saját pénzverdéje Montevideóban. Itt főként réz- és bronzérméket gyártottak.

Az első ezüst pesót 1844-ben verték, amely az első és egyetlen nemzeti, nemesfémből készült érmesorozat lett. Ezekből rendkívül kevés készült, mindössze 1000 darab, és ezek voltak az első érmék, amelyek Uruguay címerét ábrázolták. Több érme előállítására egyszerűen nem volt elegendő ezüst: még az ezer peso megveréséhez is országszerte össze kellett gyűjteni ékszereket, gombokat, evőeszközöket és edényeket, amelyeket aztán beolvasztottak és felhasználtak a pénzveréshez. Ezek az érmék rendkívül ritkák, és ma hatalmas gyűjtői értéket képviselnek.

Érdekesség, hogy már 1855-ben az uruguayi kormány bezárta a pénzverdét, és az ország érméinek verését más államokra bízta. Azóta ez nem változott: Uruguay összes fémpénzét külföldön gyártják.

1862-ben a peso Uruguay hivatalos fizetőeszközévé vált, bár az országban még további 30 évig forgalomban maradtak más országok arany- és ezüstérméi. Véglegesen csak 1893-ban vonták ki ezeket a forgalomból. A peso bevezetését követően áttértek a tizedes rendszerre: egy peso száz centésimónak felelt meg. A pénzérmék mellett megjelentek a bankjegyek is, amelyeket főként a Nemzeti Bank nyomtatott, kisebb részben pedig magánbankok. A papírpénz-kibocsátás rendjének egységesítése érdekében 1896-ban minden kibocsátási jogot a Keleti Köztársaság Bankjának adtak át, amelynek bázisán 70 évvel később létrejött az Uruguayi Központi Bank.

Az országban kétszer hajtottak végre pénzügyi reformot, amelyeket világgazdasági és belső gazdasági válságok, magas infláció és egyéb problémák tettek szükségessé. Az első reform 1975-ben zajlott, amikor a régi pesókat új pesókra (Nuevo Peso) cserélték 1000:1 arányban. A második reformra 1993-ban került sor: a kormány úgy döntött, hogy visszaállítja a régi uruguayi pesót, amihez fordított átváltást vezettek be 1000 új peso = 1 régi arányban. Azóta az ország pénzrendszere nem változott.

Külső megjelenése

Jelenleg Uruguayban 7 bankjegy címlet és 4 érme van forgalomban.

Bankjegyek

Mint már említettük, Uruguaynak nincs saját pénzverdéje és speciális nyomdája, ezért minden pénze – mind a bankjegyek, mind az érmék – külföldön készül.

A bankjegyeket a következő vállalatok nyomtatják:

• De la Rue (Egyesült Királyság);
• Giesecke & Devrient (Németország);
• Casa de Moneda de Chile (Chile, Pénzverő);
• Oberthur (Franciaország).

A bankjegyek többsége speciális papírból készült, de a 2020-ban kibocsátott 20 és 50 UYU címletű bankók már polimerből készültek. Jelenleg a 2014-es, 2015-ös és 2020-as sorozatok vannak forgalomban.

20 uruguayi peso

20 UYU – zöld színvilágú bankjegy, előlapján Juan Zorrilla de San Martín uruguayi költő és diplomata portréjával. Hátlapján A haza legendája című költeményéből vett sorok és annak néhány jelképes motívuma látható.

50 uruguayi peso

50 UYU – vörös, zöld és szürke árnyalatú bankjegy. Előlapján José Pedro Varela író, a La Paz újság szerkesztője, az oktatási reformok kezdeményezője szerepel. Hátlapján montevideói szobra látható.

100 uruguayi peso

100 UYU – szürke baracktónusú bankjegy, előlapján Eduardo Fabini zeneszerző és hegedűművész portréjával. Hátlapján részlet egy, a munkásságán alapuló művészi kompozícióból.

200 uruguayi peso

200 UYU – rózsaszín-, vörös- és zöld színekben készült bankjegy. Előlapján Pedro Figari Solari festő portréja, hátlapján Ősi tánc című festményének reprodukciója található.

500 uruguayi peso

500 UYU – narancs és zöld árnyalatú bankjegy. Előlapján Alfredo Vásquez Acevedo politikus és jogász portréja, hátlapján a Montevideói Köztársasági Egyetem épülete látható, amelynek egykor Acevedo volt a vezetője.

1000 uruguayi peso

1000 UYU – bézs és zöld tónusú bankjegy, előlapján Juana de Ibarbourou költőnő portréjával. Hátlapján művészi kompozíció látható, amely költészetének témáira épül.

2000 uruguayi peso

2000 UYU – orgonalila–olíva színű bankjegy. Előlapján Dámaso Antonio Larrañaga, Uruguay vallási és politikai személyisége, a Nemzeti Könyvtár és a Montevideói Egyetem alapítója látható. Hátlapján az 1816-ban az ő kezdeményezésére megnyílt Nemzeti Könyvtár épülete szerepel.

Érmék

Az uruguayi érmék öt névértékben vannak forgalomban: 1, 2, 5, 10 és 50 UYU. Mindegyiket külföldön, az Egyesült Királyságban és Chilében verték. Valamennyi érme acélból készült, de az 1, 2 és 5 pesós érmék sárgaréz bevonatot, a 10 pesós érme bimetál kialakítást, míg az 50 pesós érme rézbevonattal készült. A hátlapon, az 50 pesós érme kivételével, Uruguay címere és José Artigas portréja szerepel:

• 1 UYU – az előlapon a címlet és egy tatu látható, a hátlapon pedig Uruguay címere és José Artigas politikus portréja;
• 2 UYU – az előlapon a címlet és egy kapibara szerepel;
• 5 UYU – az előlapon a címlet és egy nandu látható;
• 10 UYU – az előlapon José Artigas egyik idézete és egy puma képe látható a Nap szimbólumával a háttérben;
• 50 UYU – az előlapon José Artigas portréja, a hátlapon Uruguay egyik jelképe, a Május Napsugara, valamint a BICENTENARIO DE LOS HECHOS HISTÓRICOS 1811—2011 felirat látható.

Az uruguayi peso a világban

Uruguay nemzeti pénzneme csak az országban van forgalomban. A köztársaság meglehetősen erős gazdasága és befektetési státusza ellenére pénzneme nem tartozik a főbb valuták közé: nem szabadon konvertibilis és nem tartalékvaluta. 

A peso árfolyama lebegő rendszerű, nincs az amerikai dollárhoz rögzítve, ugyanakkor jelentős hatással van rá az USD tőzsdei indexe, valamint az uruguayi gazdaság aktuális állapota.

Az uruguayi peso árfolyama a főbb valutákhoz képest