Japán Jen

A jen (JPY, ¥) Japán nemzeti valutája, más országokban nem használják. A világ tartalékvalutáinak listáján a negyedik helyen áll, és széles körben használják a devizakereskedelemben.

TÖRTÉNELME

Az első érmék 1601-ben jelentek meg Japánban, amikor a Tokugawa sógun dinasztia hatalomra került. Ezt megelőzően nem volt egységes valuta: minden klán saját pénzt gyártott, amely korlátozottan volt használható. 

A Tokugawa-klán átvette az uralmat a bányák és a fémtermelés felett, és pénzverdéket hozott létre, ami lehetővé tette a pénzkibocsátás egységesítését egész Japánban. Ennek ellenére a klánok pénzei továbbra is forgalomban maradtak: a magánbányáknak az Edo-korszak 200 éve alatt mintegy 1700 féle érmét és bankjegyet sikerült létrehozniuk.

Ezt a rendszert csak a tizenkilencedik század második felében, 1868-ban törölték el, amikor a Japán állam történetében új korszak kezdődött - a Meidzsi-restauráció. Az ország húsz évig tartó reformokon ment keresztül társadalmi, politikai és katonai téren. Az eredmény az volt, hogy Japán a világ egyik legfejlettebb országaként éledt újjá.

1869-ben az ország bevezette az egységes valutát, a jent, és a klánpénzek átváltása még tíz évig tartott. Első alkalommal bocsátottak ki tiszta arany- és ezüstérméket: Japánban bevezették az aranystandardot. Fokozatosan csökkent az érmék aranytartalma. Az 1,5 gramm tiszta aranyról 0,75 grammra csökkent, és az első világháború küszöbén megszüntették a nemzeti valuta aranyhoz kötését. Később ismét visszaállították, de 1933-ban véglegesen törölték.

A jen apró egységei a szen és a rin voltak – kis pénzérmék, amelyeket 1954-ben megszüntettek. A szen a jen egy századának, a rin pedig egy ezredrészének felelt meg.

Kezdetben csak a Japán Központi Bank bocsátott ki japán pénzt, de később több más, az ország fő állami bankja által akkreditált magán pénzintézet is megkapta ezt a jogot.

A jen első inflációja 1927-ben következett be, amikor Japánban nagyszabású válság bontakozott ki. A bankbetétesek körében kialakult feszültség miatt a pénzintézetek furcsa lépéshez folyamodtak: az ügyfelek gyors kifizetésére törekedve hatalmas mennyiségű 200 jenes bankjegyet nyomtattak üres hátlappal. 

A második világháború kitörésével a japán jen forgalma egy időre kiterjedt a birodalom kormányának ellenőrzése alatt álló országokra – Koreára, Makaóra, Thaiföldre és Észak-Kínára.

A háború utáni időszakban a japán valuta árfolyama lezuhant: a dollár eleinte 50-250 jent ért, később pedig 900 jenig emelkedett. Japán egyes prefektúráiban, például Okinawán betiltották a jen forgalmát. Helyére az úgynevezett megszállási pénz, majd később az amerikai dollár lépett. Az USD-t itt végül csak 1972-ben cserélték le.

A jent 1949 és 1971 között 360:1 hivatalos árfolyamon kötötték a dollárhoz. Az 1970-es évek óta a dollár többször is szenvedett visszaesést, aminek következtében a japán valuta jelentősen megerősödött vele szemben. Kezdetben 336 jent, majd 308 jent adtak egy dollárért, később pedig változó árfolyamot vezettek be. Jelenleg egy dollár körülbelül 139 jent ér.

1932 óta a nemzeti valuta kibocsátását két szervezet ellenőrzi – a Pénzügyminisztérium és a Japán Központi Bank.

A "jen" szó etimológiája az "en" szóból származik, ami japánul "kerek"-et jelent..

A felkelő nap országa pénzneme nevének eredetére vonatkozóan létezik egy másik nézőpont is. A "hongkongi jüan" – a Hongkong brit gyarmatosítók által kibocsátott ezüstérmék – nevéhez fűződik. Ezek különböző módon kerültek Japánba, és így adhatták a nevet az új nemzeti valutának.

KÜLSEJE

Japánban jelenleg nagyon kevés papírpénzt bocsátanak ki. Mindössze háromféle bankjegy van forgalomban, és mindegyik nagy címletű: 1 000, 5 000 és 10 000 jen. 2000-ben bevezettek egy 2 000 jenes bankjegyet is, amely azonban idővel kikerült a forgalomból, bár továbbra is törvényesnek számít. 

A bankjegyek szélessége egyforma – 76 mm, hossza pedig 150, 156 és 160 mm.

Az ország 2004-ben kibocsátott bankjegyeket használ:

• 1 000 ¥ – kék bankjegy Nogucsi Hidejo mikrobiológus portréjával az előlapon. A hátoldalon Japán fő szentélyei láthatók: a Fudzsi-hegy és a Motosu-tó partján álló japáncseresznyefa;
• 5 000 ¥ – lila bankjegy, az előlapon Higucsi Icsijó írónő arcképével. A hátlapon íriszek – Ógata Kórin, egy híres japán középkori művész festményének részlete látható;
• 10 000 ¥ – világosbarna bankjegy, amely Fukuzava Jukicsi írót és filozófust ábrázolja. A hátoldalon egy főnixmadár szobor látható, amely a Bjódóin templom névadó pavilonjának tetején elhelyezett két bronzszobor egyike.

Japánban sokkal elterjedtebbek az érmék. Kisebb és nagyobb címletekben forgalmazzák őket: 1, 5, 10, 50, 100, 500 і 1000 ¥. Az 5 és 50 jenes érmék közepén lyuk van.

A címlet, a kibocsátási év és az ország hieroglifákkal írt neve mellett minden érmén a japánok számára fontos szimbólumok is szerepelnek:

• 1 ¥ – egy fa;
• 5 ¥ – rizskalász;
• 10 ¥ – Bjódóin templom;
• 50 ¥ – krizantém;
• 100 ¥ – japáncseresznyefa;
• 500 ¥ – császárfa.

A fémpénz alumíniumból, rézből és melchiorból készül.

Japán autonómiájának 60 évfordulója tiszteletére 2008-2009-ben a Japán Központi Bank két ünnepi sorozatot bocsátott ki, amelyeket az ország mind a negyvenhét prefektúrájának szenteltek. Az érmék azonos, 500 jenes címletben kerültek forgalomba. Réz-, cink- és nikkelötvözetekből készültek. 

Az 1000 jenes ezüstérméket a japán élet jelentős eseményei alkalmából bocsátják ki. Az első sorozatot az 1964-es olimpia megnyitójára készítették, és a 2000-es évek eleje óta minden évben kerül sor ünnepi kiadásra. Eddig huszonhat ilyen érmét bocsátottak ki.

A JAPÁN JEN A VILÁGBAN

Ez a valuta több egymást követő évtizede nemcsak a tartalékvaluták között van, hanem a harmadik legfontosabb is. Mostanra azonban átadta elsőbbségét a brit fontnak és az eurónak, és a negyedik helyre lépett.

A jen árfolyama gyorsan változik, ami a japán valutát nagyon vonzó eszközzé teszi a nagy nyereség eléréséhez.