Események

Aradi vértanúk napja

által Mária Ferenczi

Tartalom
aradi vértanúk

Az élet és a szabadság mindannyiunk számára rendkívül fontos, ugyanúgy, ahogy a nemzetek számára fontos az, hogy saját szuverén, független országgal rendelkezzenek, hogy az emberek úgy élhessenek, ahogy szeretnének, hogy dicsőítsék és bemutassák nemzeti identitásukat más népeknek. A történelem során azonban sok népet más államok, különösen az imperializmus, rabszolgasorba taszított.

A következő modern államok például az orosz imperializmus elnyomása alá kerültek: Fehéroroszország, Grúzia, Ukrajna, a balti államok és a FÁK más tagjai. Hasonlóképpen Magyarország is Ausztria szárnyai alá tartozott. A magyarok évszázadokon keresztül küzdöttek függetlenségükért és nemzeti önrendelkezésükért. Ennek a küzdelemnek az egyik jelentős pillanata az 1848-49-es forradalom volt.

A forradalom különlegessége az volt, hogy az 1848-as európai forradalmi hullám váltotta ki, és ez volt az egyetlen olyan forradalom, amelyet csak katonai ellenállással sikerült elfojtani. A Habsburgok csak az Orosz Birodalom beavatkozásával tudtak győzni. 

Az ellenállás leverése után úgy döntöttek, hogy kivégzik a forradalom vezéralakjait. Ezt követően 1849. október 6-án tizenkét tábornokot és egy ezredest halálra ítéltek és meggyilkoltak.

A forradalomban nemcsak magyarok, hanem más nemzetiségűek is részt vettek. Sok tucat embert vezettek maguk után, és a magyarok végre megszabadulhattak az imperializmus béklyóitól.

Annak ellenére, hogy a forradalmat elfojtották és sok embert megöltek, sikerült bebizonyítaniuk egy tényt: a szabadságot nem adják könnyen, és egy egységes nemzetet senki sem győzhet le.

Az aradi vértanúk napja gyásznap, amelyre minden évben október 6-án emlékeznek meg a mártírok tiszteletére, akik életüket áldozták a nemzet szabadságáért.

Az esemény neve:

Az aradi vértanúk napja

Dátum:

1849. október 6 (a kivégzések napja).

Október 6. - Az aradi vértanúk emléknapja (nemzeti gyásznap) 

Helyszín:

Arad városa (a mai Románia területén)

A mártírok száma:

13 mártírra emlékeznek (12 magyar tábornok és 1 ezredes)

A kivégzés oka:

Küzdelem a magyar nép szabadságának megvédéséért és függetlenségéért.

Fő jelentősége:

Megemlékezés azokra, akik életüket adták népük szabadságáért.

Modern megemlékezés:

Emlékmű avatás, kulturális rendezvények és oktatási programok szervezése. 

Az esemény története

Az 1848-1849-es magyar forradalom az európai forradalmi hullám része volt, amely számos európai országon végigsöpört. A forradalom Magyarország történelmének egyik legfontosabb eseménye, mivel a magyar nép szembeszállt az osztrák imperializmussal, nemzeti- és politikai szabadságjogokat követelve.

A forradalom fő okai a következők voltak:

  1. Nemzeti kérdés: a magyarok nagyobb autonómiát akartak a Habsburg (Osztrák)  Birodalomtól, mivel minden hatalom egy kézben volt Bécsben. 
  2. Társadalmi és politikai reformok: a jobbágyság eltörlésének vágya, az alkotmány bevezetése, a sajtószabadság, az állampolgárok jogegyenlősége, valamint a közteherviselés elvének elfogadása.
  3. Gazdasági okok: egyenlőtlenség, adóterhek fizetése a Habsburgoknak, ami a társadalom gazdasági jólétének csökkenését szolgálta.

Mindezt azonban akadályozta a Pragmatica sanctio (egy “királyi rendelet”, amely évekre meghatározza az állam irányát, és szinte megváltoztathatatlan volt), amelyet 1723-ban fogadtak el. Az évek során majdhogynem semmilyen változtatást nem hajtottak végre, pedig a társadalom követelte azt. 1847 novemberében a reformerek és a Konzervatív Párt által létrehozott Ellenzéki Kör egy követeléseket tartalmazó programmal állt elő.

A február 22-én Párizsban kitört forradalom híre cselekvésre késztette az ellenzéket. Március 3-án Kossuth Lajos felszólalt és megfogalmazta az ellenzék követeléseit. 1848. március 15-én pedig Pesten a forradalmi ifjúság 12 pontba foglalt követeléseket fogalmazott meg, amelyek a forradalom kitörésének fő okai voltak. 

1848. április 11-én I. Ferdinánd osztrák császár aláírta az áprilisi törvényeket, amelyek kinyilvánították a magyarok jogait a birodalomban. Az ország gazdasági és politikai rendszere hatalmas változásokon ment keresztül, és az ország helyzete szinte olyan lett, mintha Magyarország függetlenné vált volna. A legfőbb eredmény az volt, hogy Magyarország saját parlamentet kapott és megszűnt a jobbágyság.

Ez azonban nem tartott sokáig. Nyáron az osztrák kormány úgy döntött, hogy visszaállítja teljhatalmát Magyarország fölött, és szeptember 11-én Jellasics József (császári altábornagy) átkelt a Dráván (a Duna mellékfolyója), és 35 000 fős seregével fegyveres támadást indított Magyarország ellen. A magyar sereg visszavonult, mivel nem tudott ellenállni az ellenség előrenyomulásának, annak ellenére, hogy a magyar csapatok létszáma egyre nőtt. Ekkorra már Bécsben elkészült a kiáltvány Magyarország meghódításáról.

A forradalom leverése után az Osztrák Császárság nagyszabású leszámolást indított a magyar vezetőkkel szemben. Ennek tetőpontja a 13 aradi vértanú, vagyis 13 magyar tábornok kivégzése volt, akik tiszteletére október 6-át emléknappá nyilvánították. Ez voltaképp egy politikai folyamat, amelynek célja a lakosság megfélemlítése és a magyar nemzeti mozgalom végleges elfojtása volt. A tárgyalás csupán formalitás volt, mivel az ítéleteket az osztrák hatóságok diktálták. 1849. október 6-án Arad városában (ma Románia területe) a felszabadítók számára szörnyű esemény történt: az aradi vértanúk politikai leszámolás áldozatai lettek, kegyetlen és embertelen módon kivégezték őket. Négyet közülük agyonlőttek, a maradék kilencet pedig felakasztották. Ez a tett az osztrák hatóságok kegyetlenségének jelképévé vált.

A 13 aradi vértanú kivégzése mélyen érintette a magyar társadalmat. Felháborodást keltett és megerősítette a hazafias mozgalmat. A mártírok a szabadságharc szimbólumai lettek, kivégzésük pedig a magyar nemzettudat egyik legfontosabb pillanata volt. Ezek az események ösztönözték a magyarok későbbi nemzedékeit a függetlenségért és autonómiáért folytatott harcra, ami később hozzájárult az 1867-es kiegyezéshez, amikor Magyarország széles körű autonómiát kapott a dualista Osztrák-Magyar Monarchián belül.

aradi vértanúk utolsó mondatai

Az aradi vértanúk kivégzése. Torma János festménye

Fotó a Wikipédiából

Kik azok az aradi vértanúk?

A 13 aradi vértanú tizenkét magyar tábornok és egy ezredes volt, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki az 1848-1849-es forradalom leverése után. Jelképévé váltak a magyarság Habsburg imperializmustól való függetlenségéért vívott harcának. 

Rövid információ a 13 aradi vértanúról

Név

A forradalomban betöltött szerepe

A kivégzés oka

Aulich Lajos

  • Részt vett a bácskai őrvonal kialakításában; 
  • augusztus 19-én Szenttamás második ostromakor került először harcba; 
  • szeptember 21-én részt vett Szenttamás harmadik ostromában; 
  • 1849 júliusától a magyar kormány hadügyminisztere lett.

Világosnál letartóztatták. Október 6-án hajnalban kötéllel kivégezték.

Damjanich János

  • Július 14-i Szenttamás körüli harcok (vezető szerepet töltött be a támadás során); 
  • kisegítette a törökbecsei védőket, amiért alezredessé léptették elő;  
  • április 10-én Vácnál elsöpörte Christian Götz csapatait; 
  • április 26. - az első komáromi csata (a szabadságharc legfontosabb csatája).

Augusztus 17-én a cári csapatok előtt letette a fegyvert. Kötél általi halálra ítélték.

Dessewffy Arisztid

  • 1848. szeptember 22-től részt vett a Sáros vármegyei nemzetőrség szervezésében;
  • november 26-án alezredessé nevezték ki;
  • részt vett a december 11-i budaméri ütközetben;
  • január 4-én a kassai csata után a Mészáros vezette hadtest élére került;
  • részt vett az augusztus 9-i temesvári csatában.

Augusztus 19-én Karánsebes közelében letette a fegyvert. Golyó általi halálra ítélték.

Kiss Ernő

  • Október 12-én a honvéd hadsereg vezérőrnagyává nevezték ki és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát;
  • a január 2-i pancsovai ütközet után lemondott;
  • kinevezték az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé. 

Az orosz cár fogságába esett. Ítélete golyó általi halál volt.

Knezić Károly

  • 1848. március 15-e után a szlovák nemzeti mozgalom elfojtására küldték;
  • a tápióbicskei csatában elfoglalta a Tápió hídját, a Komárom melletti csatában pedig a sáncokat;
  • részt vett az isaszegi és a nagysallói csatában;
  • kinevezték a felső-tiszai hadtest parancsnokává. 

Kötél általi halálra ítélték. 

Lahner György

  • A harmadik honvédzászlóalj parancsnoka;
  • elindította a magyar fegyvergyártást Pesten;
  • 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki.

Kötél általi halálra ítélték.

Lázár Vilmos

(ezredes)

  • Október 19-én a győri 39. honvédzászlóalj főhadnagya lett;
  • részt vett a cári hadsereg elleni utóvédharcokban;
  • kiválóan szerepelt a szabadságharc utolsó csatáiban.

Augusztus 19-én a császári csapatok előtt letette a fegyvert. Golyó általi halálra ítélték. Az aradi vértanúk közül őt végezték ki elsőként.

Leiningen-Westerburg Károly

  • 1848-ban Temesvárra küldték ezredének törzskarával együtt (a szerbek ellen);
  • július 2-án legyőzte Benedek Lajost (császári-királyi táborszernagy);
  • július 28-án - gesztelyi győzelem.

Kötél általi halálra ítélték.

Schweidel József 

  • Schwechati csata; 
  • 1848. október 28-án  tábornokká avatták; 
  • 1949. május 9-én Pest városparancsnoka lett. 

Golyó általi halálra ítélték.

Poeltenberg Ernő

  • 1848. szeptember 29-én részt vett a pákozdi csatában; 
  • február 26-27 - kitüntette magát a kápolnai csatában; 
  • 1849. április 20-án Kéméndnél legyőzte Wyss tábornokot;
  • július 23-án Harsánynál megverte az oroszokat;
  • július 25-én Miskolcnál legyőzte az oroszokat.

Görgey táborában fogták el az osztrák hatóságok. Kötél általi halálra ítélték.

Nagysándor József

  • 1848-ban őrnagy a Pest vármegyei lovas nemzetőrségnél;
  • 1849 januárjában részt vett Pancsova megtámadásában;
  • április 5-én tábornokká tüntették ki, részt vett a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és váci csatákban;
  • Görgei Artúr táborában harcolt Buda ostromában.  

1849. augusztus 2-án Debrecennél vereséget szenvedett a cári hadseregtől. Kötél általi halálra ítélték.

Török Ignác

  • 1848 októberében a komáromi várban szolgált (megszervezte a vár erősítését és kiépítését);
  • 1849 júniusában a felszabadított Budára, majd Szegedre küldték (sáncokat emelt a Tisza jobb partján).

Kötél általi halálra ítélték.

Vécsey Károly

  • részt vett a délvidéki harcokban;
  • december 12-én vezérőrnaggyá léptették elő;
  • 1849. április 7-én kinevezték az aradi várat ostromló V. hadtest élére;
  • részt vett Temesvár védelmezésében és a temesvári csatában.

Augusztus 21-én az V. hadtest gyalogsága Borosjenőn letette a fegyvert. Kötél általi halálra ítélték.

Aradi vértanúk napja

13 aradi mártír

Fotó a Wikipédiából

Az aradi vértanúk napja Magyarországon napjainkban

Az aradi vértanúkra való valamennyi megemlékezés 1867-ig titokban zajlott. Pesten azonban 1890. október 6-án az emberek hallhatták Kossuth Lajos ünnepi beszédét az aradi hősökről

Az aradi vértanúk napja Magyarországon minden évben október 6-án kerül megrendezésre, hogy tisztelegjenek az életüket a szabadságért és a nemzeti öntudatért áldozó hősök előtt, és hogy az évek során emlékeztesse az embereket a szabadság és a nemzet létének az árára. 

Magyarország számtalan emlékhelyet és emlékművet avat az aradi vértanúk tiszteletére. Az egyik leghíresebb az 1890-ben felavatott Szabadság-szobor, amely Aradon található. Sajnos 1925-ben eltávolították, és csak 2004-ben állították vissza a helyére. A kivégzések helyén egy Emlékoszlop található, Kiskőrösön pedig a Petőfi múzeum kertjében a Vértanúk fala-emlékmű. Országszerte utcákat, parkokat és más helyszíneket neveznek el a magyar szabadságharc mártírjairól. 

13 aradi vértanúk

Az aradi vértanúk emlékműve Aradon

Fotó az internetről

Az állam minden évben hivatalos rendezvényeket, illetve különböző kulturális és történelmi eseményeket szervez országszerte, amelyeken részt vesznek az ország politikai vezetői, a honvédség és különböző civil szervezetek. Az állampolitika minden lehetséges módszerrel ösztönzi ennek a történelmi eseménynek a tanulmányozását az oktatási intézményekben, hogy a diákok minél korábban megismerjék a szabadság értékét. Különböző tematikus órák és előadások által ismertetik, hogy ki is az a 13 aradi vértanú és mit tettek Magyarországért. Miért kell megbecsülni az ország szabadságát, függetlenségét, szuverenitását és egységét, és miért kell nagy erőfeszítéseket tenni ezek védelmében.

Az ilyen történelmi események egyesítik az embereket és hatással vannak az ország iránti hazaszeretet kialakulására.