Petőfi Sándor

Korai évek és oktatás

A későbbi magyar hős 1823. január 1-jén született Kiskőrösön egy elszegényedett nemesi családban. Apja, Petrovics István, szerb nemzetiségű volt, anyja, Hrúz Mária pedig egy szlovák parasztasszony. Apja egy mészárszék bérlője volt, majd egy évvel fia születése után Kiskunfélegyházán bővítette vállalkozását, így Petőfi Sándor gyermekkorának első éveit itt töltötte.

A család szegényes körülmények között élt, de István mindent megtett azért, hogy tehetséges fiának a lehető legjobb oktatást biztosítsa. Már ötéves korától kezdve különböző városokba – Aszódra, Pestre, Selmecbányára, Pápára – küldte tanulni. Sándor tizenöt éves korára már 7 nyelvet beszélt, emellett rajongott a verselésért és a rajzolásért.

Sajnos 1838-ban, amikor az apja csődbe ment, a gyakori költözések, betegségek és a pénzhiány akadályozni kezdték a tanulmányait, és ekkor a fiatalember hátat fordítva az iskolai rutinnak, elmerült az irodalom és a korabeli nemzeti küzdelmek világában. Egy ideig apja akarata ellenére vándorszínészként dolgozott, és ezzel párhuzamosan rengeteg verset írt. Költészete hamar népszerűvé vált egyszerűségének, hazaszeretetének és szenvedélyének köszönhetően. 1842-től versei megjelentek az Athenaeum című folyóiratban, majd 1844-től a neves Pesti Divatlapban. 

1847-ben Petőfi feleségül vette Szendrey Júliát – egy művelt, arisztokrata családból származó magyar költőnőt és fordítót. 1848-ban megszületett fiuk, Zoltán, és ezek az események még tovább gazdagították a költő tehetséges személyiségét. A felesége iránti szerelme és a fia iránti szeretete csak még jobban elmélyítették hazaszeretetét, ami tükröződött műveinek romantikájában és hazafiságában. Ez az év sorsdöntő volt számára: Petőfi a forradalom hangjává vált, és a március 15-i pesti felkelés egyik fő szervezőjeként írta be nevét a történelembe.

Művei

Petőfi Sándor irodalmi öröksége a magyar nemzeti identitás egyik alapja. A költő úttörő volt a lírai költészet, az elégia, a politikai vers és a mindennapi életet bemutató balladák műfajában. Néhány évnyi irodalmi tevékenysége alatt több mint ezer verset alkotott, melyekből mintegy nyolcszázötven maradt fenn az utókor számára, a legismertebbeket pedig számos más nyelvre is lefordították. Egyes versei dalokká váltak, a Nemzeti dal pedig az 1848-as forradalom himnusza lett.

Petőfi prózát is írt, többek között Az apostol című önéletrajzi elbeszélő költeményt, amelyben a személyeset a politikával ötvözte. Nevéhez fűződik a magyarok modern nemzeti öntudatának kialakítása és a demokratikus eszmék megszilárdítása a magyar társadalomban.

Kulcsfontosságú művei:

A forradalom és a költő szerepe

A romantikus Petőfit nemzeti hősként tartják számon a szabadságért vívott fáradhatatlan harca miatt, ami nemcsak irodalmi munkásságában tükröződik, amely a magyarokat az osztrák uralom elleni aktív fellépésre ösztönözte, hanem a forradalom eseményeiben való közvetlen részvételében is.

A felkelés előtt írt A farkasok dala című verse például már a változás vágyának és az elnyomás elleni harcnak a megnyilvánulása volt, és idővel ezek az érzések csak felerősödtek Petőfi forró szívében. 1847-ben Petőfi a Fiatal Magyarország elnevezésű forradalmi szervezet élére állt, majd 1848. március 15-én az európai forradalmi események kitörése után Pesten csatlakozott más fiatal forradalmárokhoz, köztük Kossuth Lajoshoz, hogy demokratikus reformokat követeljenek.

Ezek a követelések, melyek 12 pont néven váltak ismertté, magukban foglalták a sajtószabadságot, a törvény előtti egyenlőséget és a nemzeti függetlenséget. Ezeket több ezer példányban nyomtatták ki egy forradalmi úton elfoglalt nyomdában. Az első ott megjelent mű és a szólásszabadság megnyilvánulása a híres Nemzeti dal volt, amely a magyar forradalom szimbólumává vált, és a szabadságért, valamint a függetlenségért való küzdelemre szólított fel.

Petőfi Sándorhoz kapcsolódó helyszínek Magyarországon

Petőfi Sándor életének és munkásságának emlékére, valamint Magyarország kulturális örökségének ápolására számos múzeum, intézmény, dombormű és emlékmű létezik. A legismertebbek közülük:

• Kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum – egy fontos kulturális központ, amely Petőfi Sándor szülőházában található, és 1880 óta működik. Ez egy háromszobás, nádtetős faház, amelyet 1790 körül építettek. A kiállítás családi bútorokat, könyvtárat és más, a korabeli életmódot tükröző tárgyakat tartalmaz.
• Budapesti Petőfi tér – az V. kerületben található, nem messze a Duna-parttól, és a főváros szívében való elhelyezkedése hangsúlyozza Petőfi jelentőségét a magyar nemzeti emlékezetben.
• Petőfi Sándor-szobor a Petőfi téren – a március 15-i éves ünnepségek központi helyszíne. Az 1882-ben felállított szobor dinamikus pózban ábrázolja a költőt: egy gránit talapzaton álló bronzfigura, felemelt jobb kezében egy nyitott tekercset tart, a Nemzeti dal jelképeként. A szobor alkotója Huszár Adolf volt, Izsó Miklós és Ybl Miklós közreműködésével.
• Petőfi Irodalmi Múzeum – hivatalosan 1954-ben alapították, és 1957 óta viseli Petőfi nevét. A múzeum a Károlyi-palotában található. Itt tekinthető meg a költővel kapcsolatos legnagyobb gyűjtemény: kéziratok, levelek, első kiadások, személyes tárgyak, valamint eltűnt műtárgyak másolatai. A múzeum rendszeresen újítja meg kiállításait, interaktív elemekkel bővíti azt, iskolás csoportokat és irodalomtörténészeket is bevon különböző programjaiba. 2023-2024-ben, Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából nagyszabású tematikus rendezvényeket tartottak, és megújították az állandó kiállítást.
• Petőfi Sándor Emlékház Kiskunfélegyházán – Petőfi gyermekkorának szentelt múzeum, irodalmi emlékhely és kiállítás Kiskunfélegyházán. 2013 óta a Kiskun Múzeum egyik tagintézménye. A mai épület helyén állt egykor az a nádfedeles ház, amelyben Petőfi Sándor korai gyermekéveit töltötte. Ezt az emlékház falán 1867-ben elhelyezett emléktábla is tanúsítja.
• Szegedi Petőfi-szobor – 1930-ban állította fel a Dóm téren Horvay János szobrász. A mészkőből készült, másfélszeres életnagyságú szobor színpadias megközelítéssel készült, hogy visszaadja a forradalmár romantikus egyéniségét.

Érdekességek

• Petőfi Reszket a bokor, mert... című versét 1890-ig 32 nyelvre fordították le.
• A költőt ambidexter írónak is nevezhetjük, mert bár balkezes volt, jobb kézzel is szépen tudott írni. Emellett több mint tíz ismert álneve volt, közülük kettőt tréfás aláírásként használt.
• Petőfi fia, Zoltán nagyon korán árva lett: édesapja 1849-ben eltűnt, édesanyja pedig 1868-ban hunyt el. Ő maga is csak 22 évet élt.
• 1846-ban Petőfi kilenc másik íróval (Bérczy Károly, Pálffy Albert, Jókai Mór és mások) megalapította a Tízek Társaságát, amely egy független irodalmi folyóiratot kívánt létrehozni. Vahot Imre szerkesztővel való konfliktusa miatt az író még párbajra is kihívta őt, amire azonban nem került sor. Végül a hatóságoktól nem kapták meg az engedélyt lapjuk elindításához, és a Tízek Társasága 1846 novemberében feloszlott.
• 1847 februárjában szövődött Petőfi örök barátsága Arany János magyar költővel, pedagógussal, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárával. Egészen 1849-ig folytatták a levelezést egymással.
• A forradalom idején aktívan tevékenykedő Sándor csatlakozott a hadsereghez, ahol részt vett az osztrák és orosz csapatok elleni harcokban, és a legfiatalabb vezetők közé tartozott. Tiszti rangot kapott, de később tüdőbaj miatt leszerelték.
• A hagyományos változat szerint Petőfi 1849. július 31-én esett el a segesvári csatában, ahol az orosz cári hadsereg kozák egységeivel harcolt Paszkevics tábornok parancsnoksága alatt. Holttestét sosem találták meg, és halálának szemtanúja sem volt. Az utolsók egyike, aki még élve látta őt, Gyalókai Lajos százados volt. Egy kevésbé alátámasztott verzió szerint a költő megsebesült, fogságba esett, és titokban Szibériába hurcolták, ahol még abban az évben meghalt.