Kossuth Lajos – Magyarország nemzeti hőse

Kossuth Lajos neve a magyar nép nemzeti függetlenségi és szabadságharcának szimbólumává vált. Élete fényt vetett a magyar történelem legsötétebb oldalaira, és nemzedékeken át érezhető a hatása Magyarország történelmére és fejlődésére. Kossuth Lajos szerepe az 1848-1849-es forradalomban meghatározó volt, a magyar nemzeti felszabadító mozgalom egyik fő ideológusa és vezetője lett. A Habsburg-monarchiától való függetlenségért folytatott bátor küzdelme a magyar nép akaratát és szellemiségét tükrözte, és ezreket inspirált jogaik és eszméik megvédésére.

Korai élete és tanulmányai

Kossuth Lajos a Zemplén megyei Monokon született, egy neves földbirtokos családban, ahol négy gyermek közül volt a legidősebb. Lajost gyermekkorától kezdve a magyar hazaszeretet és a kulturális tudatosság légköre vette körül. Tanulmányait a sárospataki Református Evangélikus Kollégiumban végezte, hamarosan a pesti egyetemre került, majd a Zempléni Bizottságnál kezdett el ügyvédként dolgozni. Figyelemre méltó ékesszólása, a hatalmas mennyiségű tényanyag gyors elemzésére való képessége, a sok pszichológiai szempont megjátszására való képessége, valamint feltétlen őszintesége és tisztességessége biztosította, hogy a fiatal jogász már pesti tartózkodásának első évétől kezdve népszerűvé vált és komoly praxist épített ki.

A forradalom előtti politikai pályafutása

A jogi pályán elért sikerei ellenére azonban Lajos a politikai tevékenységben látta a jövőjét. A közigazgatásban való elhelyezkedési kísérletei sikertelenek voltak, mivel Kossuth radikális demokratikus és nemzeti-hazafias nézetei közismertek voltak, és ezt az osztrák közigazgatás nem fogadta szívesen. Ennek ellenére Kossuthot mégis a magyar nemesi országgyűlés tagjává nevezték ki, amely 1825-1827-ben és 1832-1836-ban ülésezett Pressburgban (ma Pozsony). Az 1840-es években Kossuth elkezdte szerkeszteni a “Pesti Hirlap” című újságot, amely elsősorban az országgyűlés, a vármegyei közgyűlések munkájával, valamint társadalmi és kulturális ügyekkel foglalkozott.

1847-ben az Ellenzéki Párt egyik alapítója lett, amelytől a Pest vármegye képviselőjévé választották. Kossuth Lajos aktívan részt vett a politikai tevékenységben, részt a reformokban és az országgyűlés munkájában. A társadalmi kérdések alapos ismerete és a más politikai erőkkel való kompromisszum keresés képessége a kor politikájának befolyásos alakjává tette. Parlamenti munkájával számos fontos reformhoz járult hozzá, amelyek célja a nemzeti kisebbségek életkörülményeinek javítása és Magyarország autonómiájának megerősítése volt.

Az 1848-as forradalom és a függetlenségért folytatott harc

1848. március 3-án Kossuth Lajos szenvedélyes beszédet mondott az országgyűlésen, amelyben követelte a liberális reformprogram azonnali végrehajtását, az alkotmány bevezetését és az országgyűlésnek alárendelt kormány megalakítását.  Március 15-én a magyar országgyűlés küldöttsége, élén magával Kossuthtal, Bécsbe utazott, hogy átadja a Kossuth programja alapján elfogadott petíciót. Ezt követően a Bécsi udvar "megajándékozta" Magyarországnak az önkormányzatiságot, ami lehetővé tette a kormányalakítást. Ezt a kormányt hivatalosan a liberális gróf Batthyány Lajos vezette, de az igazi ihlető Kossuth volt, akit pénzügyminiszterré neveztek ki. Megkezdődött a magyar forradalom.

1848 szeptemberében Batthyány lemondott. Új kormány alakult, amelynek élén maga Kossuth állt, de az uralkodó nem hagyta jóvá ezt a kabinetet. Hivatalba lépésekor Kossuth kaotikus állapotban találta a közigazgatást. Lázas reformtörekvésekbe kezdett, amelyek a magyar állami élet minden területét érintették. Ennek a kormánynak, és így Kossuthnak is legfőbb érdeme a jobbágyság végleges eltörlése volt.

A horvátokkal és az osztrák kormánnyal elkerülhetetlenül kitörő harcot előre látva Kossuth 42 millió forint kölcsönt kért és kapott a parlamenttől katonai célokra és egy 200 000 fős honvédsereg megszervezésére. A császár bejelentette a magyar országgyűlés feloszlatását, ami egybeesett Kossuth kinevezésével a Honvédelmi Bizottmány elnökévé. Osztrák csapatok és horvát milícia vonult be Magyarországra. Kossuth azonban villámgyorsan cselekedett, a lehető legrövidebb idő alatt harcképes és erős magyar hadsereget hozott létre, amelynek Görgei Artúr volt a főparancsnoka.

1849. április 14-én Kossuth kikiáltotta Magyarország függetlenségét, a Habsburg-dinasztia trónfosztását, a köztársaságot, és magát kormányzó-elnöknek. Kossuth tevékenysége lenyűgöző volt: ő irányította a pénzügyeket, maga is csapatokat vezényelt, tárgyalt Angliával és Franciaországgal, tiltakozott az orosz beavatkozás ellen, beszédeket mondott és hirdetményeket írt a népnek. A hosszú háború azonban kimerítette az országot, és a Kossuthra irigykedő Görgei nyíltan szembeszállt vele. Kossuth, aki a Görgeivel való ellentmondásait és nézeteltéréseit tartotta kudarcai egyik okának, önként lemondott a hatalomról, és átadta azt a becsvágyó tábornoknak.

Miután azonban Görgei és a magyar hadsereg túlnyomó része 1849. augusztus 13-án Világosnál megadta magát Paszkevics orosz csapatainak, Kossuth kénytelen volt Törökországba emigrálni, ahol a Márvány-tenger partján élt. Az osztrák és az orosz kormány követelte kiadatását, de a szultán azt válaszolta, hogy vallása tiltja a vendégek kiadatását. Egy idő után Kossuth elhagyta Törökországot – éppen akkor, amikor az osztrák hatóságok távollétében kötél általi halálra ítélték. Franciaország felé vette az irányt, de III. Napóleon kormánya nem volt hajlandó befogadni a híres forradalmárt. Angliában ünnepélyes fogadtatást szerveztek számára.

Emigráció és a későbbi évek

Angliában élve Kossuth gyakran látogatott el az Egyesült Államokba, és mindenütt a kormányokhoz és a közvéleményhez fordult, hogy segítsék hazáját. Kossuth ezután Torinóba költözött, ahol rövid megszakításokkal mintegy 40 évig élt száműzetésben. 1859-ben megalakította a Magyar Légiót. 1867-ben tiltakozott Ausztria Magyarországgal való "uniója" ellen, amely lényegében nem adott autonómiát hazájának, ugyanakkor nem volt hajlandó élni az amnesztiával mindaddig, amíg Magyarország Ausztria igája alatt marad. Ferenc József császár arra akarta kényszeríteni, hogy fogadja el az amnesztiát és térjen vissza hazájába, ahol valószínűleg könnyebben ellenőrizhető és kevésbé veszélyes lenne, mint a száműzetésben, de Kossuth nem volt hajlandó lemondani elvi elképzeléseiről és eszméiről.

1879-ben a Kossuth ellen fellépni kívánó kormány olyan törvényt hozott, amely szerint egy kivándorolt elveszíti a magyar állampolgári jogokat, ha 10 évig nem él velük. A radikális ellenzék tiltakozott a törvény ellen, amely kizárólag Kossuth fenyegetésére született, de a törvényt mégis elfogadták. Ebben az időszakban Kossuthot többször is megválasztották Magyarország különböző vármegyék képviselőjévé, de ő soha nem kívánt élni a választás lehetőségével. 1876-ban, amikor a keleti kérdés merült fel, Kossuth több kemény cikket írt az orosz politika ellen.

1892-ben egész Magyarország ünnepelte Kossuth születésének 90. évfordulóját. Pest városa elsöprő többséggel díszpolgárságot adományozott neki, és egyik utcáját róla nevezte el. Pest példáját sok más magyarországi város követte. Mindenütt különböző népgyűléseket tartottak, ahol beszédeket mondtak Kossuth tiszteletére. Az ország különböző városaiból sok képviselő utazott Torinóba, hogy meglátogassa őt.

Kossuth Lajos 1894. március 20-án halt meg. A magyar országgyűlés úgy döntött, hogy ünnepélyes temetést tartanak számára. Ferenc József császár nem merte megtagadni engesztelhetetlen ellenségétől utolsó földi nyughelyét, és a nagy politikus holttestét Magyarországra szállították, hogy szülőföldjének adják át. Kossuthot a budapesti Kerepesi temetőben temették el.

Hagyatéka és hatása

Kossuth Lajos nemzeti hősként letörölhetetlen nyomot hagyott Magyarország történelmében és kultúrájában, a magyar nemzeti mozgalomra gyakorolt hatása pedig a mai napig jelentős. Kossuth mindenekelőtt a magyar függetlenségi és szabadságharc egyik fő szimbóluma volt. Az 1848-as forradalom idején tartott beszédei, politikai közleményei és katonai erőfeszítései a nemzeti felszabadító mozgalom vezetőjeként és a magyar függetlenség ideológusaként tették naggyá. Hatása messze túlnőtt az akkori időkön, és a későbbi generációkat is a nemzeti méltóság és az önrendelkezés eszméinek támogatására ösztönözte.

Kossuth Lajosnak nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is vannak emlékművei, róla elnevezett kitüntetései és egyéb megemlékezési formái. Budapesten számos Kossuthnak szentelt emlékművet és emléktáblát láthatunk, az egyik leghíresebb például a Parlament előtt található Kossuth Lajos téri emlékmű. Magyarország-szerte utcák vannak elnevezve a nemzeti hősről. Érméket is kiadtak Kossuth tiszteletére: 1947-ben 5 forintos ezüstérmét, 2002-ben pedig születésének 200. évfordulója alkalmából 100 forintos érmét.

Kossuth Lajos emlékművei a világ számos olyan városában találhatók meg, ahol magyarok élnek. Az Egyesült Államokban például több helyen is található Kossuth-emlékmű, különösen olyan nagy magyar diaszpórával rendelkező városokban, mint New York, Chicago és Cleveland. Érdemes megjegyezni, hogy Kossuth Lajos emlékművei nemcsak személyiségét és eredményeit dicsőítik, hanem a nemzeti méltóság emlékműveiként is szolgálnak, és a magyarság számára a szabadság és függetlenség szimbólumai. Továbbra is emlékeztetnek bennünket az identitásunkért és függetlenségünkért folytatott küzdelem fontosságára, és emléket állítanak azoknak a személyeknek, akik életüket ennek a küzdelemnek szentelték.

Összegzésként

Összefoglalva, Kossuth Lajos életútja tükrözi személyiségének és tevékenységének jelentőségét a magyar történelem számára. Nemcsak kiemelkedő politikai vezető volt, hanem a nemzeti szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelem szimbóluma is. Az 1848-as forradalomban való részvétele reményt adott a magyar függetlenségre, és bár a forradalom nem végződött győzelemmel, bátorsága, hősiessége és politikai tehetsége lenyűgözte és inspirálta a jövő nemzedékeit függetlenségük kivívására. Kossuth Lajost mind a mai napig igazi hazafiként, hazája harcosaként és népe akaratának szimbólumaként tisztelik Magyarországon és szerte a világon.