Szent Margit emléknapja

Minden évben január 18-án emlékeznek meg Árpád-házi Szent Margitról, aki Isten iránti odaadó szolgálatáról, kemény munkájáról és abszolút aszkéziséről vált ismertté.

Királyi családból származott, és szülei akaratából már kora gyermekkorában kolostorba került. Később a kiszabott sors személyes döntésévé vált — annak ellenére, hogy többször is lehetősége volt elhagyni a kolostort, mégsem tette, haláláig ott maradt. A „tiszteld Istent, vesd meg magad, ne gyűlölj senkit, ne ítélj el senkit” elvének köszönhetően a nyugati rítusú keresztények számára a hűség és az alázat példaképévé vált. Képét nemcsak a szakrális művészetben, hanem világi alkotásokban is gyakran használták egészen a huszadik századig.

Ki az az Árpád-házi Szent Margit?

Szent Margit királyi családból származott. Apját, IV. Béla királyt “Magyarország második alapítójának” nevezték, mert a mongol invázió után újjáépítette a királyságot, anyja, Laszkarisz Mária pedig a Nikaiai császárság alapítójának, I. Teodornak volt a lánya. A házaspárnak még 9 gyermeke született. Margit egyik nővérét, Árpád-házi Kunigundát is szentté avatták — ő a szegények és a sóbányászok védőszentje lett. Másik nővérét, Boldog Jolánt szintén szentté avatták. 

A lány Európa és különösen a Magyar Királyság történelmének egy drámai pillanatában született — a mongol invázió idején. 1242-ben apja, IV. Béla csatát veszített Batu kán ellen, aminek következtében Magyarország nagy része mongol uralom alá került, és a királyi család kénytelen volt az országon kívül menedéket keresni. Ezen körülmények következtében Margit Horvátországban, a Klis erődben született. Szülei megígérték, hogy ha a Magyar Királyság megússza a tatárjárást, lányukat kolostorba küldik. Ez így is történt. 

A mongolok még ugyanabban az évben visszavonultak, romos városokat és falvakat hagyva maguk után, IV. Béla pedig azonnal visszaszerezte a hatalmat a királyságban. Ígéretét beváltva három évvel később Margitot a veszprémi Szent Katalin domonkos kolostorba küldték. A lány hamar megszokta a kolostori életet, és bár szülei kezdtek kételkedni abban, hogy helyesen cselekedtek-e, a lány ragaszkodott ahhoz, hogy a kolostorban maradjon, így szülei ígérete Margit személyes döntésévé vált. Elszántságának jelképe a Boldogasszony-zárda a Nyulak szigetén, amelyet ma Margit-szigetnek hívnak. Ezt a szülei alapították, amikor a lány kilencéves korában kifejezte erős vágyát, hogy életét a vallásnak szentelje. 

Margit egész életében elkötelezett volt gyermekkorában meghozott döntése mellett, annak ellenére, hogy többször is lehetősége volt visszatérni a világi életbe. Fiatal és egészséges nőként, még apácaruhában is jó partinak tekintették a Magyar Királysággal való kapcsolatokat erősíteni kívánó uralkodók. Margitnak például felajánlották, hogy menjen feleségül II. Ottokár cseh királyhoz, sőt még a pápa engedélyére is számíthatott, hogy kiléphessen a rendből. Ennek ellenére visszautasította az ajánlatot, és egész életét a kolostor falai között élte le.

Margit életéről a XIV. századból származó Margit-legendából értesülünk. A szerző és a pontos keletkezési idő ismeretlen. A szakértők csak annyit tudnak biztosan, hogy az irat egyetlen fennmaradt másolatát egy domonkos apáca, Ráskay Lea készítette. A legenda Margit kolostorbeli életéről, tetteiről és halála után történt csodákról szól. A keresztények számára a szerénység, a kemény munka és az önfegyelem példaképe lett. Királyi származása ellenére bármilyen alantas munkát elvállalt, aszketikus körülmények között élt, és még az önostorozáshoz is folyamodott. Jövőbelátó képességet, misztikus látomásokat és stigmákat tulajdonítanak neki. Az egyik legenda szerint egy árvíz idején imáinak köszönhetően ismét áradni kezdett a Duna, egy másik legenda szerint pedig holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, teste édes illatot árasztott. 

A Szent Margit képét alkotásaikhoz különböző korok és műfajok művészei használták. A szakrális festészet mellett még ma is regények, színdarabok, filmek és operák hősnője. A legtöbb utalás Boldog Margitot illetően az irodalomban és a színházban szerepel.

• A Margit-legenda a szent életével kapcsolatos kutatások alapjául szolgáló legfőbb szöveg, amely elérhető online; 
• A Szent Margit legendája Ady Endre drámai költeménye, amelyben a szerző a Margit-legendára utalva a középkor hangulatát eleveníti fel; 
• Szent Margit Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényének egyik főszereplője; 
• 1937-ben jelent meg Kodolányi János Boldog Margit című regénye;
• Boldog Salkaházi Sára Fény és illat című misztikus darabját Boldog Margitnak ajánlotta;
• A nyolcvanas években további két darabot vittek színre Szent Margitról: Spiró György Nyulak Margitja című drámája, és Kocsis István Az áldozat (Szt. Margit legendája) című drámája.

Az emberi teljesítőképesség határán végzett kemény munka aláásta Margit egészségét — majdnem egy héttel huszonnyolcadik születésnapja előtt, január 18-án hunyt el. Ekkor kezdődött az apáca szentté avatásának hosszú története.

Boldog Margit szentté avatása

Közvetlenül Margit halála után fivére, V.István magyar király megkezdte a szentté avatás bizonyítékainak összegyűjtését, amit az akkori egyházi bürokrácia megkövetelt. A szentté avatásra azonban évszázadokat kellett várni. Az egyik verzió szerint a folyamat azért tartott ilyen sokáig, mert Margit szélsőséges aszkézise a flagelláns mozgalomra emlékeztetett, amelyet a korabeli egyház nem támogatott, és később eretnekségnek nyilvánított.

A szent státusz hiánya azonban nem akadályozta Margit csodálóit. A szentté avatás hosszú késlekedése ellenére halálát követően a zarándokok azonnal látogatni kezdték Margit sírját. Miután több beszámoló is érkezett mágikus gyógyulásokról, a kolostor egyre népszerűbb úti cél lett az utazók körében. Kultusza fokozatosan nőtt, és végül 1789-ben hivatalosan is elismerték. Boldoggá avatása 1805. január 26-án következett be a római domonkos Santa Maria sopra Minerva-templomban, majd 1943. november 19-én XII. Piusz pápa szentté avatta.

A budapesti Margit-sziget 

Margit történetét ma is átélhetjük, ha ellátogatunk a Margit-szigetre, amely a budapestiek és a turisták kedvelt helyszíne. A középkorban Nyulak szigete néven ismert hely ma is őrzi a Domonkos kolostor romjait, ahol Margit szinte egész életét töltötte, valamint itt található a sírja is. Azonban nemcsak az övé, hanem V.István, Margit bátyjának sírja is, aki IV. Béla után került a magyar trónra. 

Szent Margit emléknapja

Minden évben a január 18-hoz legközelebb eső vasárnap szabadtéri szentmisét tartanak a Margit-szigeten, az egykori domonkos kolostor romjainál. A hagyományt Lékai László esztergomi érsek és bíboros (1976-1986) kezdeményezte, aki 1979-ben Szent Margit napján megtartotta az első liturgikus ünnepet. 

Az elmúlt évben ismét Erdő Péter bíboros celebrálta a szentmisét, amelyhez csatlakoztak az esztergomi szeminárium papnövendékei, a Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának tagjai, zarándokok és több száz hívő. A szervezésért a Margitszigeti Színház felelt: a liturgia idejére ideiglenes tetőt állítottak a kedvezőtlen időjárás esetére, valamint egy oltárt. A szentről való megemlékezés azonban nem csak a szigeten zajlik. Idén például Szent Margit ünnepének előestéjén a budapesti Árpád-házi Szent Margit Plébánia meghívta Martos Levente Balázs segédpüspököt, hogy három egymást követő napon prédikáljon.

Amellett, hogy Margit az egyházhoz való hűség és az alázat példaképe volt minden katolikus számára, Magyarország különleges alakjává vált: a történelem kritikus pillanatában született, amikor az egész ország léte veszélyben volt, és egész életét annak az ígéretnek szentelte, amit szülei tettek, mely szerint a megszállók visszavonulása esetén zárdába küldik lányukat. Bár az istenfélő ígéret és a mongoloktól való gyors megmenekülés semmilyen módon nem függ össze, a köztudatban erős kapcsolat alakult ki a két tény között, és Szent Margit a magyar panteon szerves részévé vált. Ez megmagyarázza Erdő Péter bíboros szavait:

A szentmisére, amelyen a szent királylány közbenjárását kérik a nemzetért.

Kérdések és válaszok