A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja (február 25.)

Február 25-e a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Ezen a napon a társadalom a huszadik század tragikus eseményeire emlékezik, amikor a totalitárius kommunista rendszer nemcsak jogaiktól, hanem az életüktől is megfosztotta az embereket. Ez a dátum mély történelmi jelentőséggel bír, különösen a magyar nép számára, mivel nemcsak a több millió emberélet elvesztését jelképezi, hanem a szabadságért és a méltóságért folytatott küzdelmet is. A mai modern Európában, amely a demokratikus értékek megőrzésére és a hasonló tragédiák megismétlődésének megakadályozására törekszik, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléke a történelmi tudat fontos eleme. A múlt ismerete segít megérteni, hogy miért van szükség az emberi jogok védelmére, a szólásszabadság biztosítására és a diktatúra minden formájának ellenzésére. A magyarok számára ez a nap az 1947-es események miatt jelentős, amikor a Független Kisgazdapárt (FKGP) vezetőjének letartóztatása után a kommunista rendszer megszilárdította hatalmát az országban. Ez a nemzeti szuverenitás elvesztésének és a több évtizedes elnyomás kezdetének szimbólumává vált.

Történelmi háttér

A második világháború után Magyarország a Szovjetunió befolyása alá került, ami új állami hatóságok létrehozását eredményezte. 1947-1948-ban a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Szociáldemokrata Párt egyesüléséből megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, amely Rákosi Mátyás vezetésével terror útján semlegesítette politikai ellenfeleit, végül átvette a hatalmat az országban, kommunista diktatúrát hozott létre, és betiltott minden más pártot. 

A kommunisták hatalomra kerülésével a magyarok életszínvonala jelentősen romlott. Megkezdődött a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása, a bankok és az ipar államosítása. Tömeges elnyomásokra, a politikai ellenfelek letartóztatására és kivégzésére került sor. Ebben az időszakban számos kirakatper zajlott le Magyarországon, ahol az ítéleteket megfelelő eljárás nélkül hozták meg, a vádlottakat pedig gyakran meg is kínozták. 1947-ben letartóztatták Kovács Béla magyar politikust, a Független Kisgazdapárt (FKGP) vezetőjét, akit a megszállók elleni összeesküvéssel vádoltak. Elítélték és életfogytiglani börtönbüntetésre küldték Szibériába, az FKGP pedig 1948-ban független szervezetként megszűnt létezni.

Az 1956-os magyar forradalom eseményei, amelyek október 23-án kezdődtek a diákok és értelmiségiek békés budapesti tüntetésével, és november 11-ig tartottak, különösen nagy visszhangot keltettek. A magyar katonák nem voltak hajlandók harcolni a békés lázadók ellen, akik a szovjet megszállás megszüntetését követelték, és a “valódi szocializmusban” reménykedtek, kiléptek a hadseregből, és fegyvereket osztogattak honfitársaiknak. A felkelést a szovjet tankok brutálisan elfojtották, de ez volt a kommunizmus hanyatlásának kezdete, mivel ez volt az első erőteljes antitotalitárius forradalom, nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép- és Kelet-Európában. Ugyanebben az évben Kovács Bélát kiengedték a börtönből, és november 3-án mezőgazdasági miniszterként csatlakozott a koalíciós kormányhoz. 

A dátum hivatalos elfogadásának folyamata

A kommunista rendszer bukása után, amely világszerte mintegy 100 millió emberéletet követelt, a magyar társadalom elkezdte újragondolni a múltját. Kovács Béla 1947. február 25-i letartóztatása a tömeges elnyomás és a totalitárius rendszer magyarországi bevezetésének kezdetét jelképezte, ezért a Magyar Országgyűlés 2000-ben február 25-ét hivatalosan is a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította, hogy megemlékezzen a sok ártatlan áldozatról és megakadályozza az ilyen tragédiák megismétlődését. Ekkor került sor az első hivatalos megemlékezésekre Magyarország különböző városaiban: emlékünnepségekre, kiállításokra és az elnyomás áldozatainak szentelt előadásokra. A magyar és nemzetközi szervezetek, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Kommunizmus Áldozatainak Emlékére Alapítvány, aktívan támogatták az emléknap dátumának kijelölését. Rendezvényeket szerveztek, amelyek célja a nyilvánosság tájékoztatása volt a kommunista rendszer bűntetteiről és a történelmi emlékezet megőrzésének fontosságáról. 

Az Oktatási és Kulturális Minisztériumban tartott megbeszélésen Gereben Ágnes történész megjegyezte:

Jelenleg nincs más tanács, mint hogy próbáljunk meg újra beszélni a kommunizmus alatti szabadságjogok elnyomásáról, elmagyarázni a fiataloknak, milyen volt ez a rendszer, hogyan érintette egy egyszerű ember életét, aki például nem kaphatott útlevelet vagy nem mehetett egyetemre, mert nem munkás- vagy parasztszármazású volt....

Bár Magyarországon hivatalosan is ünneplik a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját, más országokban is léteznek hasonló kezdeményezések. A világ számos városában állítanak a kommunista rendszerek áldozatainak szentelt emlékműveket és szerveznek rendezvényeket, ami azt mutatja, hogy világszerte elismerik a téma fontosságát. 2016-ban Ukrajnában, Ungváron, felavatták az 1956-os magyar forradalom hőseinek és a kommunista diktatúrák áldozatainak emlékművét. Kolodko Mihály szobrász alkotása a berlini falat szimbolizáló betondarab, golyó ütötte lyukakkal és az "1956" felirattal, amely a totalitárius szovjet rendszer összeomlásának kezdetét jelzi. A szintén Ukrajnában található II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola udvarán 2021-ben felállították Matl Péter kárpátaljai szobrászművész Gúzsban című szoborkompozícióját, amely a kommunista elnyomás áldozatainak állít emléket. Ez nem meglepő, hiszen a kommunista rendszer elleni harccal kapcsolatos magyarországi eseményeknek visszhangja volt Kárpátalján. Azokban az években Beregszászban, Ungváron és számos faluban tiltakozó csoportok alakultak, amelyek a szovjet diktatúrát elítélő röplapokat terjesztettek, tájékoztatták a helyieket a budapesti eseményekről, és tiltakozó felvonulásokat szerveztek a Kárpátalján átvonuló és Magyarország felé tartó szovjet csapatok ellen. 

Kevéssé ismert tény, hogy az 1956-os magyar forradalom idején a szovjet hatóságok 846 magyart tartóztattak le és szállítottak Kárpátaljára, akiket az ungvári börtönben tartottak fogva, majd később Ukrajna más városaiba szállítottak. 

Február 25-i megemlékezés Magyarországon

Minden évben különböző hivatalos rendezvényeket szerveznek, hogy megemlékezzenek azokról, akik a kommunista rezsim elnyomásától szenvedtek, emellett ez a nap  emlékeztetőül szolgál a demokratikus értékek megőrzésének fontosságára:

• Virágletétel: A kormány, a helyi hatóságok és a lakosság képviselői összegyűlnek a kommunista elnyomás áldozatainak emlékművénél, hogy virágot helyezzenek el és tisztelegjenek emlékük előtt.
• Néma csend: 12:00 órakor országszerte egyperces csendet tartanak az áldozatok  iránti tisztelet jeléül.
• Megemlékezés: A különböző felekezetű templomokban miséket tartanak a totalitárius rendszer áldozatainak emlékére.

Az állami intézmények aktívan hozzájárulnak a rendezvények szervezéséhez és lebonyolításához. A minisztériumok, helyi hatóságok és oktatási intézmények részt vesznek a megemlékezéseken és tematikus rendezvényeket szerveznek, az iskolákban pedig történelemórákat tartanak a kommunista időszak eseményeiről, hogy felhívják a fiatalok figyelmét a múlt tragikus eseményeire. 

A főbb megemlékezésekre évente Budapesten kerül sor. A hivatalos ünnepségeket a kommunizmus áldozatainak emlékművénél, az Országház közelében tartják, magas rangú tisztviselők és a nyilvánosság részvételével. A Hősök falánál éjjel-nappal gyertyás virrasztást tartanak, valamint kiállításokat és előadásokat szerveznek a kommunista elnyomás történetéről.

Más városokban, például Várpalotán, Debrecenben, Szegeden a helyi önkormányzatok szintén szerveznek rendezvényeket a totalitárius kommunista rendszer áldozatainak emlékére. A kommunista elnyomás emlékének szentelt kiállításokat szerveznek, tematikus előadásokat tartanak az egyetemeken, a helyi civil szervezetek emlékmeneteket tartanak és dokumentumfilm vetítéseket rendeznek a kommunista rendszer idejéről. 

A civil szervezetek kulcsszerepet játszanak a kommunista diktatúrák áldozatai emlékének megőrzésében. Oktatási programokat, kiállításokat és beszélgetéseket szerveznek, amelyek célja, hogy felhívják a társadalom figyelmét az elnyomásra és annak következményeire. Az olyan szervezetek, mint a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, aktívan dolgoznak a tanúvallomások dokumentálásán és a történelem ezen időszakáról szóló információk terjesztésén.

Az állami és oktatási intézmények, illetve civil szervezetek közös erőfeszítéseinek köszönhetően a kommunista elnyomás áldozatainak emlékét megőrzik és továbbadják a jövő generációinak, hozzájárulva egy tudatos és felelős társadalom kialakításához. 

Emlékhelyek

Magyarországon a kommunista diktatúrák áldozatainak számos emlékmű és múzeum állít emléket, amelyek az ország történelmének tragikus eseményeit tükrözik:

• A budapesti Terror Háza Múzeum az Andrássy úton található. Magyarország egyik leghíresebb múzeuma a náci és a kommunista rezsim áldozatainak állít emléket. Magyarország a náci Németországgal és a Szovjetunióval való együttműködésének időszakait, valamint a magyar totalitárius szervezetek történetét bemutató kiállításokat mutat be. Különösen megrázóak az alagsori helyiségek, ahol a látogatók megtekinthetik az újjáépített kínzókamrákat, amelyeket a titkosrendőrség használt a foglyok akaratának megtörése érdekében.

• A Memento Park Budapest külkerületében. Mintegy ötven kommunista emlékmű látható itt, köztük Lenin és Karl Marx szobrával. A parkot az 1990-es évek elején, a kommunista rendszer bukása után hozták létre, és az ország totalitárius múltjának állít emléket. A látogatók megismerhetik az emlékművek történetét, és átérezhetik annak a korszaknak a hangulatát.
• Az 1945–56 között kivégzettek emlékműve a Goldmann György téren áll. Az Egyetemisták parkjában található, ahol minden évben rendezvényeket tartanak az áldozatok emlékére, ilyenkor az emberek gyertyát gyújtanak és virágot helyeznek el.
• Kovács Béla szobra, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjaként február 25-e elismerésének kulcsszereplőjét megszemélyesítő szobor a Balatoni utca és a Széchenyi rakpart sarkán található.
• Az 1956-os emlékmű a Városliget határán található. A WA-díjas emlékmű az “emlékezés tere”, amely alkalmat ad a személyes, elmélyült emlékezésre. Bárki részesévé válhat az emlékműnek, ha az oszlopok közé megy, amelyek egyre sűrűbben helyezkednek el, és egy nyolc méter hosszú rozsdamentes acéltömböt alkotnak. Annak a pillanatnak állít emléket, amikor a magyar polgárok egyesültek a szabadságért és függetlenségért folytatott közös küzdelemben.

Magyarországon is hagyománya van annak, hogy harangokat állítanak fel a kommunista rendszerek áldozatainak emlékére. A megemlékezések alkalmával miséket tartanak és megkongatják a harangokat, amelyek a gyászt szimbolizálják, és a halottak tiszteletére, valamint a történelmi emlékezet megőrzésének fontosságára emlékeztetnek.