A csernobili katasztrófa

A reaktor részben megsemmisült, és nagy mennyiségű radioaktív anyag került a környezetbe. A csernobili katasztrófa következményei még ma, közel 40 évvel az eset után is érezhetők.

Pripjaty 

Pripjaty városa Kijev megye északi részén található, a fővárostól mintegy 112 km-re. A csernobili atomerőmű mindössze 2 km-re van Pripjatytól. A település története 1970. február 4-én kezdődött.

Pripjaty település alapításának fő oka Európa egyik legnagyobb atomerőművének, a csernobili atomerőműnek az építése volt. A települést és az atomerőművet egyszerre kezdték el építeni. Eleinte Pripjaty városi jellegű település volt, majd 10 évvel később városi rangot kapott. A város rövid működése alatt öt városrész épült.

Pripjatyban működött az Energetik kultúrpalota, a Prometej mozi, boltok, szálloda, iskolák, óvodák, sporttermek és medencék, valamint más infrastrukturális létesítmények.

A csernobili atomerőmű balesete akkor történt, amikor a városban 49 400 ember élt (1986-os adatok szerint). A csernobili atomerőmű leállítása óta hivatalosan senki sem él a városban. Pripjaty jelenleg a csernobili kizárási zóna szívében található. Külföldi utazók, ukrán turisták és sztalkerek látogatnak ide.

Az alábbiakban Olekszij Breusz nukleáris mérnök és a város egykori lakosa emlékszik vissza Pripjatyra a radiosvoboda.org-nak adott interjújában:

1982-ben jöttem ide, miután befejeztem tanulmányaimat Moszkvában. Nem értettem meg azonnal, hogy tetszik-e nekem a város, vagy sem. Egyértelmű volt, hogy a város még építés alatt áll: füst és forró bitumen szag terjengett a levegőben, ahogy az egy építkezésen lenni szokott. Néhány létesítmény egyáltalán nem volt még. Azokon a helyeken építőipari gépek dolgoztak, vagy egyszerűen csak gaz nőtt.

Olekszij Breusz így folytatta tovább:

Egyrészt a városnak volt egyfajta elitizmusa: a lakosok egy része a fővárosokból érkezett: Kijevből, Moszkvából, Szentpétervárról, és ez ennek megfelelő hangulatot teremtett. Másrészt mindez a vidéki jelleggel és nyugalommal párosult. Pripjaty egy csendes kisváros volt, ahol kezdetben még helyi tömegközlekedés sem volt. Mindenhová gyalogosan el lehetett jutni.

Nagyija Bahrijenko, aki 1986 óta Kropivnickijben él, szintén Pripjaty lakosa volt. A következőképpen mesélt a városról:

Ez egy nagyon szép, tiszta és fiatal város volt. Az emberek barátságosak voltak, és nagyon szerették a városukat. Nem féltem este és reggel sétálni, mert mindenütt fiatalok voltak. Amire emlékszem, azok a rózsák, egész rózsakertek. Virágágyások voltak a városháza, a szálloda és a nagyáruház közelében.

Robbanás a csernobili atomerőműben

1986. április 26-án, körülbelül 01:23:47-kor két termikus robbanás történt a csernobili atomerőmű négyes blokkjában, melyek következtében a reaktor teljesen megsemmisült, az erőmű épülete pedig részben összeomlott. A tetőn tűz keletkezett. Egy kis idő elteltével a négyes reaktor aktív zónájának maradványai megolvadtak. A reaktorépület alatt olvadt fém, beton, homok és üzemanyag részecskék keveréke terjedt el. A baleset következtében radioaktív anyagok szabadultak fel.

A helyzetet jelentősen súlyosbította az, hogy a megrongálódott reaktorban továbbra is kontrollálatlan nukleáris és kémiai reakciók mentek végbe, amelyek hőtermeléshez és a radioaktív elemek égéstermékeinek napokig tartó felszabadulásához vezettek.

A radioaktív anyagok aktív kibocsátását a megrongálódott reaktorból csak egy hónappal később, 1986 májusának végén sikerült megállítani. Ennek következtében a baleset felszámolóinak ezrei nagymértékű sugárzásnak lettek kitéve. 

Nyomozás

A csernobili katasztrófáért kezdetben kizárólag a csernobili atomerőmű személyzetét tették felelőssé. Ezt a verziót támogatta a katasztrófa okait vizsgáló állami bizottság, a bíróság és a szovjet KGB. Ezzel egyetértett a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) is.

Az atomerőmű személyzete a következő szabálysértéseket követte el:

• a kísérlet végrehajtása bármi áron;
• a működő technológiai védelem kikapcsolása;
• a baleset mértékének eltitkolása a csernobili atomerőmű vezetősége által az első napokban.

A baleset okait azonban később felülvizsgálták. 1993-ban a Nemzetközi Nukleáris Biztonsági Tanácsadó Csoport (INSAG) új jelentést tett közzé, amely szerint a szakértők hangsúlyozták a reaktor tervezésének súlyos problémáit. A jelentés megcáfolt sok olyan következtetést, amelyet 1986-ban hoztak.

Az új változat szerint a csernobili baleset okai a következők voltak:

• a nem megfelelően tervezett és veszélyes reaktor;
• a személyzet tájékozatlansága a veszélyekről;
• a jóváhagyott utasítások nem szándékos megsértése és az atomerőmű dolgozóinak számos hibája;
• a kikapcsolt védelmi rendszer hatásának hiánya a baleset kialakulására.

A NAÜ szerint a baleset fő oka az RBMK-1000 típusú reaktor volt, amely több szerkezeti hibával rendelkezett. Ráadásul az 1986. április 25-i kísérletre való helytelen felkészülés és az operátorok hibái miatt a reaktor hibái a legnagyobb mértékben jelentkeztek.

Az információ terjedésének megakadályozása

A szovjet hatóságok minden lehetséges módon megpróbálták eltitkolni a csernobili tragédiát és annak következményeit a világ elől. Annak ellenére, hogy 1986. április 27-én elkezdték a lakosság tömeges evakuálását Pripjatyból és a közeli falvakból, a szovjet kormány és a média hallgattak arról, ami történt.

1986. április 28-án 21:00-kor a Vremja című tévéműsorban a műsorvezető röviden bejelentette, hogy baleset történt a csernobili atomerőműben, és a sérülteknek segítséget nyújtanak. Ezzel azt az illúziót próbálták kelteni, hogy a baleset kisebb volt és a helyzetet ellenőrzés alatt tartják, hogy elkerüljék a pánikot. Április 30-án a Pravda című újság is közzétett egy rövid cikket, amely gyakorlatilag megismételte a Vremja műsorban elhangzottakat. 

A Szovjetunió egyik legfontosabb ideológiai ünnepe a munkavállalók szolidaritási napja volt, ezért azt a katasztrófa miatt nem lehetett törölni, így az információt továbbra is eltitkolták. Annak ellenére, hogy a szél Kijev felé fújta a radioaktív felhőt, a hatóságok ünnepi felvonulást rendeltek el a fővárosban.

Az információs blokádot a csernobili atomerőmű balesetével kapcsolatban minden szinten kontrollálták. Magában a zónában a Prapor Peremohi című csernobili újság soha nem közölt semmilyen információt a balesetről. Az újság utolsó száma olyan szlogenekkel jelent meg, mint: “A szovjet emberek nyugodtan élhetnek: a párt mélyen tudatában van az állam jövőjéért viselt felelősségének”.

1986. július 8-án a KGB Hatodik Igazgatóságának Ötödik osztálya kiadta a “Titkosítandó információk listáját a csernobili atomerőmű négyes blokkjában történt balesettel kapcsolatosan”. Ez a lista 26 pontot tartalmazott, amelyek célja a baleset valódi okainak és mértékének eltitkolása volt.

A tragédia mértékének elhallgatása érdekében a hatóságok példátlan intézkedéseket hoztak: elrendelték, hogy a sugárterhelés áldozatainak valódi diagnózisát ne hozzák nyilvánosságra. A sugárbetegség jeleit mutató betegek kórlapján a “vegetatív-vaszkuláris disztónia” diagnózist tüntették fel.

A világ tudni akarta az igazságot a katasztrófáról. 1986. április 27. és május 22. között 22 külföldi diplomata látogatott Kijevbe. Az információ azonban titkosítva maradt: annak érdekében, hogy megakadályozzák a kiszivárgást, a KGB ellenőrizte minden külföldi újságíró és diplomáciai személy mozgását, lehallgatta a telefonhívásokat, blokkolta a tévéműsorok sugárzását stb.

A lakosság evakuálása

Miután felmérték a radioaktív szennyeződés mértékét, világossá vált, hogy nem lehet elkerülni Pripjaty lakosságának evakuálását. Bár az evakuálást április 26-ára tervezték, valójában csak április 27-én, délután indult el. A halogatás súlyos negatív következményekkel járt az emberek egészségére nézve, mivel azokban a napokban a szél éppen a város irányába fújt. A pripjatyi lakosokat buszokkal szállították el minimális élelmiszerrel és irataikkal. Háziállataikat nem vihették magukkal. 

A pánik elkerülése és a poggyászok mennyiségének csökkentése érdekében a pripjatyi lakosoknak azt mondták, hogy az evakuálás ideiglenes lesz, és körülbelül 3 napig fog tartani. Ez megmagyarázza, hogy miért maradt annyi személyes holmi a városban: az emberek egyszerűen nem tudták, hogy nem térnek vissza.

1986. április 28-ig több mint 44 500 embert evakuáltak Pripjatyból a poliszjai és ivankivi járásokba. Közel 1000 lakos más megyékbe költözött. A városban ekkor még 5000 fő maradt, hogy elvégezze az elhárítási munkákat. Május 3-ig evakuálták a lakosokat a 10 kilométeres zónából, május 6-ig pedig a 30 kilométeres zóna településeiből szállították el az embereket. 

A katasztrófa következményei a világra nézve

A csernobili baleset globális katasztrófának számít. Ennek oka a következmények mértéke és azok összetett jellege.

A katasztrófa következményei Ukrajnára és a világra nézve:

• egy teljesen megsemmisült atomreaktor;

• radioaktív anyagok környezetbe (levegő-, talaj- és vízszennyezés) való kerülése;
• 207,5 ezer négyzetméternyi terület radioaktív szennyezése;
• több mint 100 ezer ember kényszerű evakuálása;
• a csernobili atomerőműben keletkezett tűz oltásában részt vevők (mintegy 240 ezer ember) nagy dózisú sugárzásnak való kitettsége;
• a rákos megbetegedések számának növekedése a csernobili baleset által érintettek körében.

A csernobili baleset hatása az emberi egészségre

Az Ukrán Csernobili Unió civil szervezet szerint a 600 000 felszámoló közül mintegy 60 ezren meghaltak, 165 ezren pedig rokkanttá váltak. A csernobili baleset felszámolói között széles körben elterjedtek a szív- és érrendszeri, valamint az onkológiai betegségek. A leggyakrabban diagnosztizált betegségek a pajzsmirigyrák, a leukémia és a mellrák.

Mint azt a szakértők állítják, a sugárzás hatásai bizonyos sorrendben jelentkeznek. Nagy dózis esetén, ahogyan az első likvidátorok esetében történt, akut sugárbetegség alakul ki. Ha a dózis kisebb, az első 3–5 évben az immunitás és a vérképzés zavarai lépnek fel. Ezután következnek a daganatos betegségek. A sugárzás után 2-40 évvel leukémia és hasonló betegségek alakulnak ki.

1986-ban csökkent a születések száma, mivel az emberek nem értették, hogy a sugárzás milyen következményekkel járhat a következő nemzedékekre nézve, és féltek, hogy a gyerekek halálos vagy gyógyíthatatlan betegségekkel fognak születni. 

Megemlékezés

1992. április 25-én, a csernobili tragédia 6. évfordulója előtt, megnyílt a Csernobili Múzeum. Az Ukrán Nemzeti Csernobili Múzeum az 1986-os csernobili katasztrófának állít emléket. A múzeum Kijevben, a Horiv köz 1. szám alatt található. A kiállítás közel 7000 darabos gyűjteménye közé tartoznak titkosított dokumentumok, fényképek, térképek, egyedülálló videóanyagok a csernobili atomerőmű balesetéről, az erőmű blokkjának makettje, személyes tárgyak stb. 

Kijevben emlékművet is állítottak a csernobili katasztrófa áldozatainak. Az emlékművön a következő felirat olvasható: „A holtaknak, az élőknek és a meg nem születetteknek”. A rézből készült szoborkompozíció a békés atom és a darucsapat szimbólumait ábrázolja. A csernobili katasztrófa felszámolóinak és áldozatainak Ukrajna számos más városában is állítottak emlékművet. Különböző településeken pedig a csernobili hősöknek szentelt utcák és parkok is létesültek.

Számos ukrán és nemzetközi szervezet alakult a csernobili baleset áldozatainak megsegítésére. Japánban létrehozták a Csernobili Gyermekek Alapítványt, amely rendszeresen szervez adománygyűjtő akciókat és jótékonysági koncerteket.

A csernobili tragédiát több könyv és film örökítette meg. Az első film a csernobili katasztrófáról a Csernobil — Nehéz hetek krónikája, amelyet közvetlenül a katasztrófa első napjaiban forgattak. A szovjet időkben a filmet cenzúra sújtotta: próbálták megakadályozni, hogy a közönség elé kerüljön.

További jelentős alkotások közé tartozik a Dveri (Ajtó) című rövidfilm a csernobili katasztrófa áldozatairól, a Feledés földje című ukrán-francia dráma, amely a baleset utáni napot ábrázolja, valamint a Csernobili nagymamák című film, amely azoknak a nőknek a sorsáról szól, akik a katasztrófa után nem voltak hajlandóak elhagyni a kizárási övezetet, és továbbra is Csernobil környékén éltek.

A csernobili katasztrófa egyik legnagyszerűbb megfilmesítése a HBO Csernobil című sorozata, amely két Emmy és egy Golden Globe-díjat nyert. Szintén széles körben ismert a Csernobili ima — A jövő krónikája című könyv, amelyet Szvetlana Alekszijevics írt.

Kevéssé ismert tények Csernobilról

Mivel a csernobili atomerőmű katasztrófájáról szóló információkat hosszú ideig titokban tartották, és a dokumentumokat titkosították, sok tény még mindig kevéssé ismert a széles közönség számára. 

Íme néhány érdekes tény Csernobilról:

• Az első súlyos baleset a csernobili atomerőműben négy évvel a katasztrófa előtt, 1982. szeptember 14-én történt. Ekkor az egyes blokkban jelentős radioaktív kibocsátást regisztráltak, amikor is százszoros sugárzási értéket mértek a megengedetthez képest. Akkor a szennyezett területet, amelynek sugara 250 méter volt, egyszerűen lemosták vízzel és földdel fedték.
• A csernobili katasztrófa 7 pontot kapott a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálán (INES), ami a korabeli legnagyobb technogén katasztrófává tette.
• A robbanás következményeinek felszámolására 600 000 embert mozgósítottak a Szovjetunió egész területéről.
• A kizárási övezetben az utak tökéletesen simák, egyetlen kátyú sincs rajtuk. Az aszfaltburkolatot konkrét céllal fektették le: megakadályozni a radioaktív hulladékok szétterjedését, amelyeket a teherautók szállítanak kutatásra vagy tárolásra. A teherautóknak legfeljebb 40 km/h sebességgel kell haladniuk, hogy a rakomány ne szóródjon szét.
• Éjszaka az övezetben teljes sötétség uralkodik. Még az utak mentén sincsenek lámpák. Egyesek azt állítják, hogy a városban soha nem is voltak lámpák, annak ellenére, hogy a területet a szovjet hatóságok “az energetikai dolgozók paradicsomaként” képzelték el.
• A sugárzás nem egyenletesen terjed a csernobili atomerőmű körül, hanem szigetekben ülepszik le. A 10 kilométeres zóna egyes részei sokkal veszélyesebbek, mint közvetlenül az atomerőmű környezetében található terület. Például a “Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű” sztélé közelében a sugárzási szint elérheti az 1200 mikroröntgen/órát is. Ezzel szemben magánál az erőműnél a szint mindössze 300 mikroröntgen/óra.
• A csernobili baleset után a kormány lemondott a krími atomerőmű építéséről. 
• A sugárzás terjedésének megakadályozására tett erőfeszítések ellenére a szennyeződés még mindig kiszivárog az övezetből. A terjedés fő forrása a víz. A Pripjaty folyó a Dnyeperbe ömlik, így a sugárzás 90%-a ezen az úton távozik a zónából.
• 2009-ben a Forbes magazin a csernobili atomerőművet a Föld “legegzotikusabb” turisztikai célpontjának nevezte, ahol egyszerre lehet pihenni és olyasmit látni, amit sehol máshol a világon.
• A tudósok szerint a kizárási zóna területe a következő 20 000 évben nem lesz alkalmas emberi lakhatásra.

Csernobili túrák

A CNN Travel szerint a csernobili atomerőmű a világ 15 legizgalmasabb turisztikai célpontja közé tartozik. A csernobili atomerőmű és a Pripjatyban található tucatnyi létesítmény a világ minden tájáról vonzza az utazókat. A turisták saját szemükkel szeretnék látni a pripjatyi vidámpark óriáskerekét, a csernobili kilátót, az elhagyatott épületeket stb. 

A Csernobili zónában természetesen vannak veszélyes helyek, de a turistautak nincsenek kitéve sugárzási veszélynek, mivel különleges követelmények alapján alakították ki azokat. A zóna egyes épületein dózismérők vannak elhelyezve. Ezek segítségével a turisták láthatják, hogy bizonyos helyeken a sugárzás nem haladta meg a 18–20 mikroröntgen/óra értéket. Összehasonlításképpen, Kijevben a sugárzási háttér körülbelül 11 mikroröntgen/óra.

A Csernobil sorozat bemutatását követően rekordszámú látogatottságot regisztráltak a kizárási zónában. A Csernobili Tour turisztikai cég adatai szerint 2019-ben 124 ezer turista látogatta meg a zónát. 

Ugyanebben az évben Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij aláírta a rendeletet a Csernobili zóna turizmusának fejlesztéséről. A tervek között szerepelt új vízi, légi és szárazföldi túrák szervezése. A becslések szerint 2025-re évente közel 1 millió turista látogatta volna meg a kizárási zónát. Azonban a teljes körű orosz invázió megakadályozta ezt. Bár a kizárási zónát 2022 áprilisában felszabadították, jelenleg turistáknak nem engedélyezett a látogatása.

Csernobil megszállása az orosz-ukrán háború idején

2022. február 24-én Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának kezdetekor az orosz csapatok elfoglalták a csernobili atomerőmű ipari területét. A megszállók katonai bázisként használták, ahová felszereléseiket és katonáikat telepítették. A kizárási zónába való behatolás Fehéroroszország felől történt. 

A megszállás első napján a csernobili atomerőmű ipari területén az állomás 150 dolgozója és az Ukrán Nemzeti Gárda 178 katonája tartózkodott, akik őrizték a létesítményt. Az orosz hadsereg katonai felszerelése miatt az ukrán védők annak érdekében, hogy megelőzzenek egy radioaktív balesetet, úgy döntöttek, hogy nem állnak ellen. 

A csernobili atomerőmű környékét folyamatosan lőtték, ennek következtében az oroszok megrongálták az elektromos vezetékeket, és az erőmű áramellátása megszűnt. Az energiaellátást csak 2022. március 14-én sikerült helyreállítani.

Az erőmű személyzete az orosz katonák fogságába került. Az emberek kénytelenek voltak 600 órán keresztül a munkahelyükön maradni. Csak március 20-án sikerült végrehajtani a személyzet cseréjét. Összesen 106 főt evakuáltak az erőműből, akiket 46 önkéntes, a csernobili atomerőmű dolgozói váltottak.

2022. március 31-én az orosz csapatok elhagyták a csernobili atomerőmű ipari területét. Április 2-án a személyzet kitűzte Ukrajna zászlaját az atomerőmű igazgatási épületének közelében.

A csernobili atomerőmű orosz csapatok általi elfoglalásának következményei jelentősek: a milliókba kerülő berendezések eltulajdonítása és megsemmisítése, a személyzet szállítását biztosító útvonalak megsemmisítése, az őrzött terület fizikai védelmi rendszerének károsodása, a sugárvédelmi szabályzat megszegése a megszállók által, a csernobili atomerőműben folyó valamennyi munka ideiglenes felfüggesztése, beleértve az elhasznált nukleáris üzemanyag új tárolóhelyre történő szállítását is.