A svéd korona

Történelmi előzmények

A svéd korona történetében a 16. század első harmadát tekintik a kiindulópontnak - Vasa Gusztáv király uralkodásának idejét, amikor Svédország a Kalmari Unió része volt Dániával és Norvégiával. 1522-ben királyi rendelettel verték az első ezüstpénzt – a riksdalert. Az öre lett az aprópénz. Nevüket az unió élén álló Dánia által vert érmékről kapták.

A számos középkori háború azonban súlyosan kimerítette a svéd kincstárat, és ennek következtében az ezüst aránya a riksdalerekban annyira lecsökkent, hogy a svédeknek keresniük kellett valamit a gyorsan elértéktelenedő pénz pótlására.

A megoldást 1661-ben találták meg. Egy helyi bankár, Johan Palmstruch azt javasolta, hogy a fémet cseréljék le papírra: így jelentek meg Európa első papírbankjegyei. Ezek kézzel írt, “Kreditiv Sedels”-nek nevezett bankjegyek voltak, és azonnal használatba kerültek a különböző fizetéseknél, bár mégsem bíztak bennük teljesen. Sőt, néhány évvel később magát a papírpénz ötletének szerzőjét is bíróság elé állították, a bankja pedig csődbe ment. A “Kreditiv Sedels”-ről azonban nem mondtak le teljesen: egyszerűen ésszerűsítették a kibocsátásukat és állami jelleget kölcsönöztek nekik.

A bankjegyek kibocsátását hivatalosan a Királyi Értékpapír Bank vette át. 1719-ben bocsátották ki az első aranyriksdaler sorozatot, ami a bankjegyek egységesítésének kezdetét jelentette az egész királyságban. A riksdaler 0,4 gramm súlyú aranyból készült. Svédországon kívül Finnországban is szabadon kezdett keringeni a pénze.

A papírpénz “divatja” gyorsan elterjedt nem csak Skandináviában, hanem az egész Európában is. Fokozatosan minden európai ország saját tervezésű bankjegyeket készített el.

A svéd korona születésének éve 1873 lett, amikor a Királyi Pénzverde az első ezüstkoronát verette 1 és 20 SEK közötti címletekben, valamint 1, 2 és 5 bronz öret. A nagyobb címletű érméket is ezüstből verték: ezek 10, 25 és 50 öre értékű érmék voltak.

Ugyanebben az időszakban, 1872-1873-ban Svédország és Dánia megalapította a Skandináv Monetáris Uniót, amelyhez később Norvégia is csatlakozott. Célja az volt, hogy a tagországok területén egységes valuta forgalmát biztosítsa. A közös fizetőeszköz a 0,4 gramm súlyú aranykorona volt. Az Unió 1924-ig tartott, majd az aranystandard eltörlése miatt meg is szűnt.

1945-ben a svéd koronát az amerikai dollárhoz kötötték, majd 1992-ben Svédország átállt a lebegő árfolyamra, amelyet azóta is fenntart.

A svéd pénzverde 2002 óta finn tulajdonban van, 2011-ben pedig nyereségtelenség miatt be is zárták. A svéd koronát jelenleg a finn pénzverde nyomtatja és veri, bár a pénzkibocsátó bank továbbra is a Svéd Nemzeti Bank.

A svéd korona megjelenése

A svéd korona egyedülálló jelenség a globális pénzügyi rendszerben: a múlt század 80-as éveinek elejéig az országban egyszerre forgalomban volt egy egész sor bankjegy, amelyeket a 19. század utolsó harmadától a 20. század utolsó negyedének elejéig tartó időszakban bocsátottak ki.

Az 1980-as évek elejére már olyan sok volt belőlük, hogy egyszerűen muszáj volt rendet rakni a bankjegyminták hihetetlenül nagy mennyiségében. Az átváltás skandináv módon, azaz lassan és tisztességesen, 1:1 árfolyamon történt – bár 1982-ben a svéd pénzügyi szektort megrázta a “Nagy Durranás” – a korona szándékos leértékelése, amely a 70-es évek világgazdasági válságára adott kényszerű válasz volt.

A bankjegyek dizájnját végül ésszerűsítették, és a svéd korona legújabb változatát 2017-ben bocsátották ki. A bankjegyek dizájnját kiemelkedő svédeknek – a tudomány, a kultúra és az irodalom alakjainak – szentelték. Az ő portréik a bankjegyek előoldalán, míg a hátoldalon a svéd vidék, illetve az ország régióinak ábrázolásai láthatók.

Az új tervezésű bankjegyek főbb jellemzői a következők:

• egységesen 66 m szélességű;
• anyaga – pamutszál;
• látássérültek számára készült címkék;
• új biztonsági megoldások.

Bankjegyek

A svéd korona bankjegyeit hat címletben bocsátják ki: 20, 50, 100, 200, 500 és 1000 SEK:

• 20 korona – ibolya színű bankjegy, amelynek előlapján Astrid Lindgren és a Harisnyás Pippi portréja van, hátlapján pedig az írónő szülőföldjének, Småland tartománynak a tájképe látható.

• 50 korona – vöröses-barna színű bankjegy, előlapján Evert Taube zeneszerző arcképével. A hátlapon a Bohuslän tartományban fekvő öböl látható.

• A 100 korona egy kék színű bankjegy, amelynek előlapján Greta Garbo, a 20. század kiváló színésznőjének portréja szerepel. A hátoldalon Stockholm egyik kerülete látható.

• A 200 korona zöldes színű bankjegy. Az előoldalán a svéd és a világ filmművészetének egy másik kiemelkedő képviselője, Ingmar Bergman látható. A hátlapon Gotland szigetének, a rendező szülőföldjének egy szeglete látható.

• Az 500 korona egy vörös bankjegy, amelynek előlapján Birgit Nilsson operaénekesnő portréja látható. A hátoldalon egy híd látható Skåne tartományban – a Wagner-operák női áriáinak egyedülálló előadójának szülőhelyén.

• Az 1 000 korona egy narancssárga színű bankjegy, amelynek kialakítását Dag Hammarskjöld svéd diplomatának, az 1953 és 1961 között az ENSZ főtitkárának szentelték, aki tragikus és tisztázatlan körülmények között szörnyethalt. A legnagyobb összegű címlet hátoldalán Lappföld látképei láthatók, amelyet a neves diplomata és politikus nagyon szeretett.

Érmék

A SEK érméket négy címletben – 1, 2, 5 és 10 korona – bocsátják ki:

• Az 1 és 2 korona rézzel bevont acél érmék. Az előlapjukon az 1975 óta uralkodó XVI. Károly Gusztáv király profilja látható.
• Az 5 koronás érmék “északi arany” ötvözetből készülnek. Az előlapon a királyi monogram és a kibocsátási év szerepel. A hátlapon a “Sverige” felirat és a címlet látható.
• 10 korona – az előlapon három koronával (azaz fejdísszel), a 10-es számmal és a “For Sverige I Tiden” – azaz “Svédországgal mindörökké” felirattal ellátott érme. A hátlapon az uralkodó ifjúkori portréja látható.

A svéd korona a világban

Svédország gazdasága, amely a világon az egyik legfejlettebb, stabilan tartja pénzneme értékét. Svédország az egyik vezető állam az olyan iparágakban, mint a gépipar, az információs technológiák és az energiaszektor, ami hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi piacokon a korona iránt nagy a bizalom. A gazdasági zavarok, köztük a globális pénzügyi válságok ellenére is a svéd korona stabilan megállja a helyét.

A koronának az a különlegessége, hogy független az eurótól – annak ellenére, hogy Svédország az Európai Unió tagja. Ez annak köszönhető, hogy az ország a 2003-as népszavazást követően úgy döntött, hogy nem vált át az euróra, ami lehetővé teszi Svédország számára, hogy fenntartsa saját, a hazai gazdasági realitásokat célzó monetáris politikáját. Ez a politika segíti Svédországot abban, hogy sikeresen szabályozza az inflációt és megőrizze termékeinek versenyképességét a világpiacokon.

A svéd korona néhány ország számára tartalékvaluta, és a nemzetközi kereskedelemben – különösen az Európai Gazdasági Térségen belül – a kockázatok fedezésére használják. Svédország gazdasági modellje, amely a piacgazdaság elemeit ötvözi a fejlett társadalombiztosítási rendszerrel, vonzóvá teszi azt a befektetők számára, ez pedig támogatja a korona iránti keresletet.

Az elmúlt években a korona is nyomás alá került a központi bank, a Riksbank által meghatározott alacsony kamatlábak miatt – ezt a defláció elleni küzdelem és a gazdaság élénkítése érdekében tették. Az erős intézmények és az átlátható monetáris politika azonban hozzájárult ahhoz, hogy megmaradjon a svéd korona iránti bizalom – globális szinten is.

A svéd korona árfolyama más valutákhoz képest

Napjainkban aktívan kereskednek vele számos más valutával szemben. Íme néhány példa a különböző valutákhoz viszonyított jelenlegi árfolyamokra:

• 1 svéd korona (SEK) = 35 forint (HUF);
• 1 SEK = 0,091 amerikai dollár (USD);
• 1 SEK = 0,086 euró (EUR).

A svéd korona árfolyama a globális pénzügyi folyamatok, a központi bankok politikája és az infláció függvényében ingadozhat.